2016. június 21., kedd

Várakozás

Eljött végre a nyugdíjas időszak, de még nem érzem, hogy bármi is változott volna, legfeljebb olyan, mint ha szabadságon lennék. Sok program van, Bea állandóan orvoshoz jár, én vigyázok Benedekre, ha meg nem, akkor együtt vagyunk Velencén. Azok nagyon kellemes napok, bár már nagyon nehezen viseli Bea is a súlyfelesleget, hamar elfárad, de azért még lesétáltunk a strandra, igaz csak reggel és ha nem is fürödtünk, de legalább lábat áztattunk a velencei tóban.
Benedeknek nagyon tetszett és bár már egészen kék volt a szája, de azért mondta, hogy nem hideg.
Ismerős, az anyukája, de főleg Heni is nagy vízimádók voltak, soha nem volt elég a fürdésből, akár a velencei tónál, akár a tengerparton voltunk velük. Hát, úgy tűnik, a kicsik is örököltek valamit ebből.
Amúgy nagyon nagy izgalommal várjuk a két fiút, akik hamarosan, egy hónapon belül fognak megérkezni. Nekem külön izgalmas lesz, mert egyedül utazom ki Londonba, hogy Henivel és Borkával várjam Soma érkezését és most Bea miatt izguljak, aki itthon fog szülni és csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot velük.
Jobban szerettem volna vele is ott lenni, de sajnos két felé nem tudok szakadni. Sietni fogok haza, hogy minél előbb lássam Marcit is. Nem egyszerű, ha az embernek ilyen messzire költöznek a gyerekei.




2016. június 12., vasárnap

Osztálytalálkozó

A héten két nagyobb esemény is történt, persze a rosszakon kívül, amiről most nem beszélek. Elseje óta már nem kell bejárnom dolgozni, a felmentési időmet töltöm. Végre ez is eljött. Ami ebben nagyon jó, hogy nem kell járni dolgozni, de kapom a teljes fizetésemet. sajnos ez nem tart örökké, de most azért próbálom kiélvezni. Így aztán pénteken a volt kolléganőim elbúcsúztattak,  nem csak engem, hanem hármunkat, akik majdnem egyszerre mentünk el. Volt egy kis ünnepség, gulyásparti, meglepetés ajándékok. Mivel mindannyian elég hosszú időt eltöltöttünk ezen a helyen, volt egy kicsi meghatódás is a boldogság mellett.
Szombaton pedig a 40 éves osztálytalálkozónkra voltam hivatalos. Nagyon szép számban, 20-an jöttünk össze egyik osztálytársunk házában, kertjében a Molnár szigeten. Minden nagyon szépen indult, gyönyörű idő, kerti parti, bográcsozás, de az eső kicsit közbeszólt. Szerencsére ez minket nem zavart, nagyon jól éreztük magunkat bent is, jókat ettünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Nagyokat nevettünk egymáson, a régi szép emlékeken és visszaemlékeztünk azokra, akik már nem lehettek velünk.
A hazaút is nagyon izgalmasra sikerült, mivel a végére heten maradtunk egy autóra, de ez sem volt akadály, kidöcögtünk a szigetről és a hév állomásnál nagyokat nevetve, a szakadó esőben indultunk haza tele élményekkel, jó kedvvel.