Újra itthon

   Mindig azt gondolom, hogy most már egy kicsit nyugisabb napok várnak rám, de nem. Mindig is a nyüzsgést szerettem magam körül, talán ezért is mentem óvónőnek, de néha jó lenne egy kicsit megállni és csak úgy szemlélődni, nézni bele a világba.
    Persze ezt nem panasz képen mondom, mert az, hogy milyen az életünk elsősorban rajtunk múlik, legalábbis azt hiszem. Az eltelt hónap nagyon sok élménnyel volt tele. Heniék hazajöttek Borkával és együtt lementünk Hévízre, ahová a dédit is vittük magunkkal. Úgy gondoltam, hogy ki tudja meddig lehet még velünk, legalább így együtt lehet az unokákkal na és velünk is. Örömmel jött, bár néha úgy éreztem már kicsit fárasztó volt neki. Heniék két hétig voltak itthon, a két kicsi nagyon jól kijött egymással, de jó is lenne, ha nem laknának ilyen messze.
    Ahogy ők hazamentek, mi másnap repültünk Milánóba, onnan Velencébe, majd Mentonba, a francia Riviérára vonatoztunk. Nagyon sok élménnyel telve tértünk haza, de most egy kis szünetre vágyom, itthon szeretnék lenni. De jó lenne már nyugdíjasnak lenni. Úgy érzem, hogy sose jön el az a nap.

Mozgalmas napok

Újabb izgalmas napok utazásokkal, betegségekkel, munkával. 

   Múlt hét végén Bécsbe utaztunk, ahol az öcsém él és dolgozik és mivel hét végén hazajött, ezért mi ott aludhattunk nála. Régen gyakrabban jártunk ide, de mostanában nem voltunk és már nagyon vágytunk egy kis laza sétára a bécsi belvárosban. Nagyon jól éreztük magunkat, ismét meg kellett állapítanom, hogy Bécs még mindig a régi, tiszta, rendezett, békés, szép. Az a lakótelep, ahol lakik Florisdorfban, valamikor a 20-as, 30-as években épült, persze közben felújították és korszerűsítették, hiába csak 4 emelet, de lift azért van benne. Fűteni egyáltalán nem fűt, így van a lakásban 19fok. Megnéztük a falakat, kb. fél méter vastagok. A házat körülvevő parkban egy cigarettacsikk sincs eldobva, illetve biztosan itt is eldobják, csak össze is takarítják. Ehhez még csak annyit, hogy ezen a részen osztrákok nem igazán laknak, de mindenféle náció igen, főleg lengyelek, magyarok, kínaiak és még ki tudja milyen nemzetiségű emberek.

    A Nass Marketre mentünk, ami Bécs egyik legnagyobb piaca, ahol főleg élelmiszereket árulnak, de külön van ócskapiac része is. Ahogy végigmentünk a soron mindenfelől kínáltak különféle finomságokkal és különlegességekkel. Főleg arab, de voltak kínai, orosz és indiai boltok is. Én nagyon élveztem a kóstolást, elhatároztuk, hogy legközelebb csakis itt reggelizünk.

Délután továbbmentünk Bécstől kicsit feljebb, a hegyekbe, ahol a barátnőm él a családjával, Altendorfba. Vonat csak Ternitzig megy, onnan kocsival mentünk tovább. Jártunk már itt télen, nagy hóban, nyáron, tavasszal, mindig elvarázsol a táj szépsége, a falvak tisztasága. Most sajnos nagyon kevés volt az idő, csak egy este és egy fél nap, csak egy rövid kutyasétáltatásra futotta, meg egy kis beszélgetésre, de azért jól esett kicsit kijönni a városi forgatagból, még ha ilyen rövid időre is.

Ezektől van olyan nagy tisztaság az utcákon.

Klimt kedvenceim

Séta Fifikével