Ez a hét elég zűrös volt, egy temetés, egy ballagás és a többi. A temetés soha nem jó, de azért arra jó alkalom, hogy a régen látott vidéki rokonokkal kicsit beszélgessen az ember. Az unokatestvéremnek a temetése volt, aki sajnos nem érte meg a 60.születésnapját, ami elég szomorú. Elég ritkán találkoztunk, de ilyenkor az embernek eszébe jut a gyerekkora, a régi emlékek és rájön, hogy jobban kellene figyelnünk egymásra.
A ballagás kicsit vidámabb családi esemény, bár, hogy őszinte legyek már kicsit kezdem unni, hogy évente legalább egy, de van hogy két ballagásra kell járni. Erről főleg az öcsém tehet, akinek van négy gyereke, de a rokonságban is van több ilyen korú gyerek. Fő, hogy kicsit jól éreztük magunkat, a nehézségek ellenére is.
