Hétköznapok

Mindenkinél azt olvasom, hogy már nagyon várjuk a tél végét. Ez velem is így van, bár én kicsit jobban bírom a hideget, mint a nagy meleget, de azért már jó lenne kicsit kimozdulni, kertészkedni, vagy csak egyet kirándulni. Legalább hó lenne.
A múlt héten azért volt egy nagy élményem, Solymáron egy délután elmentünk kirándulni a patakhoz, ami teljesen be volt fagyva és azon sétáltunk végig. Én nagyon élveztem a hideg ellenére is, akik a Balatonon keresztül gyalogoltak, azoknak is biztosan nagyon klassz volt, én sajnos nem tudtam rábeszélni senkit, hogy eljöjjön velem egyet kirándulni.
Mi csak a dédihez ruccantunk ki a gyerekekkel, a szmog miatt sajnos Pesten nem is nagyon érdemes most kimenni az utcára, bár gyanítom, hogy a lakásban sincs sokkal jobb levegő, mert szellőztetni azért csak kell most is.

A cica csak akkor engedi így el magát, ha nincsenek itt a gyerekek

Marci is már ismerkedik a világgal

Pihenő üzemmód

Lassan két hete, hogy a sebészetre járok, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy cipő feltörte a lábam. Történt már velem ilyen, sőt, azt kell hogy mondjam, nekem minden új cipő  feltöri a lábam, ezt már megszoktam.
Csakhogy. Ez most nem volt egyszerű eset, talán azért is, mert tél van, nem lehet papucsban járni, de nagyon csúnya seb lett a lábamon, így január másodikán a sebészeten kezdtem a napot.
Az orvosok különbözőképpen reagáltak rá, ill. egyik sem volt meglepve, nyilván ők már láttak ilyet. Az első, az asztala mögül ránézet a lábamra és utasította a nővért, hogy kösse be. Közelembe se jött.
A következő alkalommal egy másik orvos már ránézett közelebbről, majd ő is beköttette. Ez így megy két hete. Utoljára azt mondták, hogy már nem kell visszamennem, csak ha rosszabb lesz.
Hát nem lett jobb. Végül már hét végén úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, Bea tanácsára bekentem Aloéverával, most várom, hogy javuljon.
Így aztán ma szinte egész nap kötöttem és filmet néztem. Jó volt. Megnéztem a kedvencemet, szerencsére fel volt már régen véve, a Hegedűs a háztetőn c. filmet. valahogy sosem tudom megunni, imádom.
A lábam, bár még most is nagyon csúnya, de mint ha javulna. jót tett neki a film, vagy az aloé.

Múzeumban

A legfiatalabb látogató

Az ősember barlangjában

Réges -régen készülünk már, hogy elmenjünk a gyerekekkel a Természettudományi Múzeumba. Most végre sikerült. Már én is kíváncsi voltam, mert mostanában csak londoni múzeumi élményeim vannak. Bevallom, kicsit az is volt bennem, hogy majd most kiderül mi a különbség a kinti és az itteni múzeumok között. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagy a különbség.
Kezdjük az áraknál. Amit elsőre kiszámoltak, 5000 forint körüli összeg, kicsit meglepő volt. Nekem nem jár nyugdíjas jegy, mert nem vagyok 62 éves.  Így 3 felnőttet számolt. Aztán kiderült, hogy mint pedagógus nem is kell belépő. Nekik pedig 2 gyerek után jár a családi jegy, így megúsztuk 2000 forintból.
Bent minden nagyon üres volt, világítás alig, lehet, hogy csak én vagyok már ilyen vaksi, de alig láttam valamit. Gondolom spórolni kell az árammal. Itt a múzeumi dolgozók valójában őrök, akik arra figyelnek, hogy semmihez ne érjen a gyerek hozzá, ezért követnek mindenhová, hacsak nem telefonálnak, vagy a telefonjukat nézik elmélyülten. Egyből ránk is szóltak, hogy fényképezni azt aztán nem lehet, ill. lehet, de arra külön jegyet kellett volna venni.  Ezzel szemben kint, szinte mindent lehet, ha egy "őr"meglátja, hogy egy gyereket valami érdekel, akkor odamegy és magyaráz. Az egész múzeum tele van iskolás csoportokkal, akik mindenféle feladatot kapnak, a pedagógusok szinte csak kísérők, a múzeumi pedagógusok foglalkoztatják a gyerekeket. Ja, és persze a legtöbb múzeum ingyenes, tehát akár hetente vissza lehet menni.
Ahol a legtöbb időt eltöltöttük Benedekkel, az egy asztal volt egy nagyméretű társasjátékkal és dobókockával, ill. a játéksarok. Hát ezért lenne jó, ha nem kellene fizetni a múzeumban, mert ezek fontos dolgok, de ha már ennyit kell fizetni, akkor minden szülő úgy van vele, hogy akkor legalább már nézzük végig azt a múzeumot.
Kimentünk a szoborparkba is, 5 percre, mert olyan hideg volt, hogy többet nem lehetett kint tölteni. Mondanom sem kell, hogy ide külön belépő kellett és nem is ez a probléma, hanem minden külön jegyet a portánál kell megvenni ezért mindig vissza kell oda menni.
Volt uzsonnázóhely, de büfé nem, minden zárva volt, lehet, hogy ez most az ünnep utáni napok miatt volt -e, vagy csak az érdeklődés hiánya miatt, nem tudom.
Ennek ellenére jól éreztük magunkat és máskor is tervezzük, hogy visszamegyünk, de azért még sok javítani való lenne a helyzeten, remélem egyszer majd ez is változik.
Azt még el kell mondanom, hogy itthon legkedvesebb múzeumunk a Vasúttörténeti Park, de oda majd csak tavasszal megyünk újra.

Szilveszter

Mint már az előző évben is, most is elutaztunk, hogy a szilvesztert egy baráti társasággal töltsük. Elutaztunk Salgóbányára., ahol a Salgó Hotelben már ismerősként üdvözöltek minket. Idén is minden olyan jól sikerült, mint az előző évben. nagyon jó volt a hangulat, a társaság, sajnos a hó nem esett, de azért kicsit kirándultunk is a Salgó várhoz, lovas hintón is utaztunk. Nagyon finomakat főztek, jó volt a zene, főleg 30.-án, a már megszokott cigányzenekar, akik isteni hangulatot tudtak csinálni. Így aztán az elő szilveszter is nagyon jól sikerült.Addig mulattunk, míg csak a zenekar bírta.

Karcsi bá elhúzza nekünk a nótánkat

Én ugyan csak vizet ittam, de azért a hangulat így is megvolt. Szilveszterkor egy másik zenekar játszott, sajnos én táncolni nem tudtam, mert a cipő feltörte a lábamat, de azért jó buli volt így is.
Éjfélkor a szokásos tűzi játék, aztán mulatás hajnalig. Sajnos a tombola nem hozott szerencsét, legalábbis nekem, de azért sokan nyertek közülünk is.
Reggel 9-kor mi már reggeliztünk, a többiek is összeszedték magukat úgy 11-re, aztán autóba szálltunk és mindenki elindult hazafelé. Szerencsére az egész csapat épségben hazaért és megbeszéltük, hogy jövőre újból együtt szilveszterezünk, vagy itt, vagy valahol máshol, a lényeg, hogy együtt.