2016. április 27., szerda

Utazás

Egy érdekes téli kép a lépcsőházban
2016.márc.22.Szerda
A már megszokott időpontban, a tavasz második napján újból útra keltünk, hogy a szokásos kis kirándulásunkat valami melegebb helyen, most dél Franciaországban töltsük. Annyi változás történt, hogy mivel nagyon olcsón sikerült repülőjegyet vennünk Milánóba, ezért kivételesen repültünk Olaszországba.
Az indulás most is elég zaklatott volt, Heniék előző este mentek vissza Londonba, mi éppen csak hogy összepakoltunk, aztán már indultunk is.
Bergamotól már a megszokott vonatozás következett. Sajnos lekéstük az előre eltervezett járatot, ezért kicsit variálni kellett az útitervet és csak több átszállással értük el első úti célunkat, Velencét. Az idő mindenfelé nagyon szép volt, sütött a nap. Bresciából az expresszre nem jutottunk fel, mert tele volt, ezért még Veronában is át kellett egyszer szállni. Ez csak azért volt, hogy a vonat ki ne maradjon az utazásból. Mivel már ekkor este 7 körül járt az idő, sajnos a velencei bevonulásból már nem láttunk semmit, pedig már nagyon vágytam rá, régen jártunk erre és mindig nagy élmény, ahogy Mestréből beér a vonat Velencébe. A szállásról ránk is telefonáltak, hogy hová lettünk.
Végre megérkeztünk a már ismerős, de régen látott állomásra. Sajnos már egészen besötétedett, de még az utcákon nagy volt a nyüzsgés. 10 fokot mutatott a hőmérő. Szerencsére a szobánk közel, csak 8 percre volt az állomástól, így nagyon hamar megérkeztünk. Egy nagyon kedves Vincent már várt minket, gyorsan elmondott mindent, megmutatta a konyhát, adott térképet és minden fontos dolgot bejelölt rajta, mi pedig leszaladtunk gyorsan a közértbe, mert egész nap ne sikerült sem enni, sem innivalót venni, ezért már igen éhesek és szomjasak voltunk. Vettünk friss zsömlét, sonkát, bort és megvacsoráztunk a hangulatos konyhában. Összesen 3 szobából állt, a fürdőszoba és a konyha közös, de nagyon szép, barátságos kis lakás volt. A lényeg pedig az, hogy mindenhez nagyon közel volt, ami nagy előny. Vacsora után még le kellett mennünk kicsit sétálni, megnézni a kivilágított Velencét, ahol még most is nagyon sok sétáló emberrel találkoztunk, persze lényegesen kevesebben voltak, mint nyáron. Elsétáltunk a Rialto hídig, meg vissza, aztán már csak fürödtünk és aludtunk, készültünk a holnapi napra. Fura volt, hogy teljesen elcsendesedett az utca, járművek ugye nincsenek, a gyalogosok pedig egy idő után elfogytak.
már csak a hold világít

2016. április 24., vasárnap

Szülinap

Benedek 2 éves lett. Nagy idő ez a két év egy kisgyerek életében, sok minden történik vele születésétől idáig. Megtanul minden fontos dolgot, ami  az élethez elengedhetetlen, beszélni, járni eligazodni a világban. Közben már önállósodási kísérletei is vannak, egyre több mindent szeretne csinálni egyedül, de azért még mindig nagy szüksége van szülei, elsősorban az édesanyja segítségére, amit kér is minden alkalommal. De mennyire más, ha kérheti és nem erőszakolják rá.
Most a születésnapon, ahol ott voltunk mi nagyszülők, a dédimama, a szülők, jól észrevehető volt, ahogy a különböző nevelési módszerek megnyilvánultak. Egy kisgyerek nagyon jól tud alkalmazkodni, felnő mindenféle nevelés mellett, de nem mindegy, hogy mit visz magával az életbe, mit fog majd átadni a saját gyerekének. Persze minden szülő, nagyszülő a legjobbat szeretné a gyerekének, unokájának, de mi a legjobb? Na, ehhez kell a tudomány, vagy csak a jó ráérzés, vagy ösztön. A legfontosabb talán, hogy figyelni kell. Figyelni a gyereket, a reakcióit, a kérdéseit és ott kell lenni mellette, ha bármi gondja van. Ez sem könnyű feladat, de ez a szép a nevelésben, hogy látod az eredményt. Lehet, hogy nem rögtön, de előbb-utóbb biztosan.  Aztán később talán azt gondolod, hogy ezt, vagy azt nem is így kellett volna, na de ki tökéletes? A lényeg a jó szándék és a szeretet.
Na ki van a középpontban?

2016. április 6., szerda

Utazás

Már lassan egy hete, hogy hazajöttünk, de annyira sűrű volt eddig a program, hogy még a képeket sem volt időm letölteni a gépről, nem hogy leülni és leírni az élményeimet. Kivételesen idén repülővel mentünk ki Milánóba, vagyis Bergamoba, mert olyan olcsón sikerült repjegyet venni, hogy így volt az egyszerűbb. Innen visszavonatoztunk Velencébe. Ez a város nagyon nagy kedvencünk, mert mikor a gyerekek kicsik voltak sokat jártunk ide. Vonattal egy éjszaka alatt ki lehet érni Velencébe, ahol egész nap sétáltunk és este mentünk tovább más olaszországi üdülőhelyekre. Mostanában azonban kicsit elhanyagoltuk és már nagyon hiányzott. Mielőtt még bárki bármit gondolna, nekünk a vonatjegy ingyen volt mindig, csak a többit kellett fizetni, de az meg nem volt több, mint itthon a Balatonnál.
Meg kell mondjam, nagyon tetszett, sokat fejlődött, előnyére változott. Tiszta, rendezett, bár még most nem volt szezon, de nem volt túl nagy tömeg sem, nagyon jó helyen laktunk, a boltok mindenhol nyitva voltak, a házakat felújítják, a csatorna forgalma most is nagyon változatos, egyszóval minden rendben vele, szeretnék még sokszor eljönni ide. Igazából egyszer egy évben jöhetnénk, de annyi szép hely van, na és ha nyugdíjas leszek, akkor ugyan időm lesz rá, no de pénzem?
Nincs nagy igényünk, legyen egy kis szoba, tiszta ágynemű, fürdési lehetőség, ennyi. ha még reggeli is van, mint itt, az csak hab a tortán.