Csak egy hét vége

Szombaton Benedek elköszönt az ovitól. Ez most kicsit más volt mint szokott lenni, de azért ez is egy fontos esemény  és jó volt látni, hogy menyire hiányoztak egymásnak a barátok, hogy tudtak örülni, önfeledten játszani egymással. Persze hiába volt 5 órakor, iszonyú meleg volt és rengeteg szúnyog.

Vasárnap a két nagyobbat levittem Velencére, hogy anyukájuk is tudjon kicsit pihenni. Szerencsére mindig örömmel jönnek velem. A kertben jókat játszottak, este pedig elindultunk a tóhoz, gondoltuk hat óra után már mindenki hazament.
Hát, nem. 7-re értünk le, azt a tömeget, ami ott volt, elképzelni sem tudom mi lehetett itt nap közben.
A tó vize is nagyon alacsony, úgy látszik hiába esett a sok eső, nem segített.


 A gyerekek nagyon élvezték a fürdést, alig akartak kijönni, pedig olyan volt a víz, mint egy pocsolya.
Ettünk egy lángost, ami nagyon drága, de legalább jó, igaz egy fél órát kellett rá várni.

Megint elhatároztam, hogy hét végén soha többet nem jövünk a tó közelébe, maradunk a kertben.