Helyzetjelentés

Az elmúlt hét nagyon rossz volt. Gyakorlatilag szerdától rosszul éreztem magam. Kezdetben a vérnyomásom volt elég magas, amire persze az orvos azt mondta, hogy ez nem olyan vészes, de én érzem, hogy nem jó. Főleg a per volt magas.
Ez persze lehet az idegességtől is. Az ember ugye hallgatja a híreket, semmi jó, egyre elkeserítőbb. Mi lenne a jobb, elkapni és vagy túléljük, vagy nem, vagy várni a bizonytalan jövőt.
Közben pedig csak telefonon tartani a kapcsolatot a gyerekekkel, unokákkal. Nagyon nehéz ez így.
Ma lementem vásárolni, maszkban, kesztyűben, izgalmas volt.
 Nyáron ebben a maszkban meg fogunk fulladni.
Közben Velencén a virágaim már biztosan kinyíltak és én nem láthatom.
Szerencsére a volt kolléganőim, a barátok, a gyerekeim mindannyian hívnak, beszélünk naponta, tehát nem panaszkodhatom, de mégis. Nehezen viselem a bezártságot, a tehetetlenséget.
Azoknak sem könnyebb, ahol van két-három gyerek, a tanulás, a főzés, stb.
Legyen már vége!!!!

Még mindig bezárva

Én karanténba vonultam, saját magamtól, de hogy ez mit ér, azt nem tudom. A férjem ugyanis dolgozik, naponta bejár a munkahelyére, mert mint az élelmiszerboltok, vagy a gyógyszertárak, a vasút sem állhat le. Ők egy országos javítóműhely, tehát dolgozniuk kell. Szerencsére kevesen vannak, de ők viszont nagyon sok helyről jönnek, többen vidékről, minden nap. Védőfelszerelés, ja az nincs. Kézfertőtlenítőt kaptak, ennyi.
Ma olvastam egy cikket, hogy az utcai ruhát minden nap mossuk ki, a cipőket fertőtlenítsük le, a táskákat is, stb. Először is mivel?
Aki a férfiakat ismeri tudja, hogy max. két farmerja van ilyen téli időben, amit hajlandó felvenni, kabátja sem több. Ezt naponta mosni?
Nem tudom, ki hogy csinálja, nekem ez nem megy.
Persze amit lehet megteszünk, gondolom én.
Én itthon unatkozom. Horgolok, olvasok, filmet nézek, beszélgetek a gyerekeimmel telefonon, ennyi. Nem ehhez vagyok szokva, megszoktam a nyüzsgést, az unokákat, a mindennapos teendőket. Nehezen viselem, gondolom az idősek, akik teljesen egyedül vannak, még nehezebben.
Csak azt remélem, hogy egyszer túljutunk ezen és jobban fogjuk értékelni azt amink van. Megváltozik a fontossági sorrend. Talán.

Micike segít nekem, hogy ne érezzem egyedül magam

Helyzetjelentés

Azt hiszem most jött el az az idő, amikor már tényleg visszavonhatatlanul bezárkózunk. Remélem még nem késő.
Nagyon elkeserítő, ami az olaszoknál és a spanyoloknál zajlik, vagy a franciáknál. Ami még meglepőbb, hogy a sokkal fegyelmezettebb németeknél is egyre rosszabb a helyzet.
Nem tudom mi a rosszabb, hogy a pár utcával arrébb lakó lányomat és unokáimat nem láthatom, akikkel eddig majdnem minden nap együtt voltunk, vagy a másik lányomért és családjáért izgulok, akik Angliában próbálják átvészelni ezt a nehéz helyzetet. Szerencsére van telefon, videótelefon, legalább a kapcsolatot tudjuk tartani.
Szomorú, hogy az emberek most is még egymást bántják, ahelyett, hogy kicsit elgondolkodnának. Tudjuk, hogy rengeteg idős ember van, akinek nincs senkije. Akije van, talán az is távol, más országban, más városban. Ráadásul pont ők azok, akik nem kérnek segítséget. Nem dacból, vagy értetlenségből, csak mert így szokták meg. Eddig is maguknak kellett megoldani a problémájukat.
 Mi van velük?Mi lesz velük? 

A természet nem törődik a járvánnyal, a tavasz ugyanúgy eljön, legfeljebb most nem fogjuk olyan korlátlanul élvezni, mint eddig.
Bízzunk benne, hogy azért előbb -utóbb visszatérünk a rendes kerékvágásba. Talán kicsit bölcsebben, megfontoltabban, más dolgokat tartva fontosnak, jobban odafigyelve egymásra.
Így legyen!

Nehéz tavasz

Nehéz ez az időszak mindannyiunk számára. Itt a tavasz, mehetnénk a telekre, kirándulni, vagy csak sétálni, játszótérre és akkor azt mondják maradj otthon. Legalább egy erkélyünk lenne, vagy lenne egy hónappal később, hogy leköltözhessünk Velencére.
Az óvodák bezárnak, az iskolák is. Mondják, hogy ne a nagyszülők vigyázzanak a gyerekekre, de akkor kik? Ha a szülőnek dolgozni kell menni, mert ugye mindenki nem maradhat otthon most sem.
A gyerekeket sem könnyű bent tartani a lakásban, ezt tudja mindenki, aki találkozott már kisgyerekkel. Akkor mi legyen? Hogy legyünk felelősek magunkért, másokért, egymásért?
Nehéz kérdés. Az persze biztosan nem árt, ha kicsit visszavonulunk, foglalkozunk azokkal a dolgokkal, amikre talán eddig nem volt időnk, kedvünk, de meddig? senki nem tudja a választ, majd az élet meghozza, remélem minél hamarabb és minél megnyugtatóbban.
Azt is remélem, hogy azért ebből is tudunk tanulni, sok jó kezdeményezéssel találkoztam, hogy figyeljünk egymásra, magunkra és a közelünkben élőkre.
Kitartást és jó egészséget mindenkinek!

Utazás helyett...

Mostanra eldőlt, hogy utazás helyett marad az olvasás. Rómáról sokat olvastam, mivel már sokszor voltunk, a fő látnivalókon túl inkább néhány érdekességet szerettem volna megnézni, most ez elmarad, remélem még pótoljuk majd, ha minden lezajlik.
Sajnálom az olaszokat, nem lehet most könnyű nekik. Remélem nálunk nem lesz ilyen súlyos a helyzet, tanulva az ottani eseményekből talán sikerül túljutnunk ezen a nehéz időszakon.
Itt még nem zárták be az iskolákat, óvodákat, de pl. Londonban már lehet, hogy holnaptól bezárnak egy egész hónapra. Akinek kis gyerekei vannak, az tudja, hogy a gyerekeket nem egyszerű bezárni a lakásba, főleg nem hosszú időre. Szerencsére ott vannak nagy parkok, ahol azért futhatnak, bicajozhatnak, legalább mozoghatnak. A múzeumok ott is zárva lesznek. Kíváncsi leszek, hová fut ki ez az egész, remélem hamar vége lesz.
Itthon pedig marad a kert, ha végre olyan idő lesz, akkor Velencére  lemehetünk, kertészkedhetünk, rendbe tehetjük a házat. Szerencsére van mit csinálni, csak egészségesek legyünk.

Betegségek, koronavírus, utazás

Sok minden kavarog mostanság a fejemben. A március vége nekünk mindig az utazásról szól. Eddig kell ugyanis elhasználnunk a tavalyi jegyeket, mármint a vasúti jegyeket. Így most is megterveztük az utazást Rómába. Szállás lefoglalva, jegyek beszerezve. Igaz, csak helyjegyeket kellet venni, de azok már megvannak.
Kérdés, hogy utazunk -e, vagy sem. Ha az ott élők írásait olvasom, mindenki azt írja, hogy nincs semmi probléma, megtették a szükséges óvintézkedéseket, mindenki figyeljen magára és ennyi. Nincs pánik.
Itthonról egészen más információk jönnek. Kinek higgyen az ember? Ki a hiteles?
Nehéz dönteni. Van még pár hetünk töprengeni.