zsuzsa0209: Utazás a föld körül 13 /Visszaemlékezés a nyárra/ Kuressaure

A reggeli korán kelést már meg sem érezzük. Ma is 7-kor indult a buszunk Kaaliba, ahol egy meteorit krátertó meglátogatása volt a mai terv. A buszra nem kellett fizetni, nem értettük miért, de volt már ilyen az utunk során, ezért nagyon meg sem lepődtünk.
Amikor lekéstük a vonatot Észt ország felé, ott is elvitt minket a busz ingyen Tartuba. Nem volt túl sok utas ezen a buszon, gondolom ez is egy munkásbusz lehet, de most hét vége volt. Egyedül mi szálltunk le Kaáliban, ahol ember sem volt a környéken. Teljesen elhagyatottnak tűnt a környék, bár még igen korán, 8 óra körül járt az idő.
Egy iskola volt az út mellett, de mivel most nyári szünet volt, csak egy embert láttunk ott is söprögetni. Nagyon jó volt így sétálni, csak a természet, a fák, madarak és a csönd, ami körülvett. Egészen kísérteties volt. A kis tó nagyon megnyerő volt a napfényben, ahogy tükröződtek benne a környező fák, tetején pedig különböző színű tavirózsák nyíltak. Hihetetlen, hogy sehol egy eldobott szemét, egy cigarettacsikk, semmi, pedig a közvetlen közelében egy iskola is van. Elképzeltem, hogy milyen lehet, mikor nyüzsögnek körülötte a gyerekek , most csak mi és a madarak voltunk itt.
Több kis kráter is van a környéke, de ez a legnagyobb.
Elindulunk az úton a másik település felé, de még mindig sehol senki. Egészen kihaltnak tűnt az egész környék. Mint ha nem is élne itt senki. Amúgy is elég furcsa környék ez. Szépen megművelt földek, gazdaságok, rendezett kertek, mellettük lakótelep, négyemeletes házakkal, amik elég lepusztultnak tűnnek, kicsit arrébb rendes falusi házak. A lakótelep valószínűleg még a szovjet időkből maradt itt.
Minden kertben fóliasátor, tele gondozott növényekkel, legtöbben uborka van. Fél 9 körül kezdett éledezni a környék. Indultak a házakból az emberek autóval, motorral, mi pedig visszasétáltunk a buszmegállóba, ahol egy múzeumnak is kellett lenni, de még az is zárva volt. Mivel busz 9-kor volt visszafelé és a múzeum is akkor nyitott, úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg. Közben az árusok is kezdtek kipakolni, vettem tőlük egy kőgolyót. Tízre már vissza is értünk Kurasseareba.
Átöltöztünk és elindultunk strandolni. Most is meleg volt, csak kicsit felhősebb volt az ég, nem volt olyan napsütés, mint előző nap. A tenger itt egy öböl, nagyon alacsony a víz, ezért főleg kisgyerekekkel voltak a parton. Sajnos az alja eléggé iszapos volt, amit én nem nagyon szeretek, de állítólag ez valami gyógyiszap, mert van itt sok szanatórium, ahol ezt is használják a kezeléshez. Leginkább csak lábat áztattunk, pihentünk, sétáltunk, nézelődtünk. Kisétáltunk a sziget csúcsára, onnan figyeltük a hajókat, a tengeri madarakat. Szerencsére itt is, mint általában mindenhol a parton kulturált wc, öltöző van, ami ráadásul ingyenes is, de ha fizetős, akkor is csak 20 centbe kerül.
Hazafelé találtunk egy nagyobb közértet, ahol nagyon finom ebédet vásároltunk. Nagyon tetszett, hogy a közértben lehetett mindenféle meleg ebédet kapni, amit megmelegítettek és olyan zacskóba csomagolták, hogy ne hűljön ki. Hazamentünk és gyorsan meg is kóstoltuk. Rizses húst vettünk, sült zöldségeket és savanyú káposztát, amiben hús is volt. Nagyon finom volt minden és bőséges, még vacsorára is maradt belőle.
Még amikor a várnál sétáltunk találtunk egy kávézót, ami valamikor egy festő műterme lehetett, most is olyan volt, mint amit használnak, élnek benne. Nagyon szeretjük az ilyen helyeket.
Délután még egy utolsót sétáltunk a városban, ma már kicsit többen voltak. Ez abból is látszott, hogy a szomszédos kocsmában egészen éjfélig nagy kiabálás volt, pedig ma nem is volt meccs. Ebben a zajban próbáltunk elaludni, ami azért sikerült, mert ma is elég fárasztó napunk volt.