Utazás a föld körül 14 /Visszaemlékezés a nyárra/ Tartu

Bepakolás, reggeli, bőröndhúzás, buszállomás. Már rutinból megy. Indulunk az utolsó baltikumi állomásra, Tartuba. Nem nagyon tudunk róla semmit, csak azt, hogy diákváros. Van néhány látnivaló, azt próbáljuk megnézni ez alatt a rövid idő alatt, amit itt eltöltünk. Most is meleg van, bár kicsit felhős az ég és mivel a buszsofőr lehúzza a napvédőt nem nagyon látunk semmit, legalábbis előre.
Hamar elérjük a kompot, leszállunk és még időben sikerül elérni a wc-t, hogy ne keljen sorba állni. Még egy utolsó pillantás a tengerre és már át is érünk. A busz megy tovább.
Tartuba délután kettő körül érkezünk. Egy újabb szép város, meleg, persze a szállás a dombon van, bőrönd húzás a szállásig, hely elfoglalása, kávé, erőgyűjtés, aztán indulás várost nézni.
Fura, mert olyan, mint ha mindenki eltűnt volna. Igaz, hogy hét vége van és nagyon meleg, de szinte senki nincs az utcán.
A közelben van egy szép nagy park, abban egy katedrális, egy egyetem és egy régi csillagvizsgáló.
Véletlenül akadunk rá a játékmúzeumra. A belépő 4 euró, de sietni kell, mert négykor zár. Nagyon érdekes, mert évek szerint csoportosították a játékokat a világ minden tájáról. A legizgalmasabb az, mikor a saját gyerekkorunk játékaival szembesülünk. Berendezett gyerekszobák, a gazdag és a szegény gyerekek játékai, sok érdekes dologgal találkozunk. Mikor ki akartunk jönni szólnak, hogy van még egy emelet, azt feltétlenül nézzük meg, mert ott találunk magyar babát is. Mikor kijövünk már negyed öt is elmúlik és igen éhesek vagyunk. Azt a hibát is elkövetjük, hogy nem hozunk vizet az útra és a környéken sehol nem találunk boltot.
Végre leérünk a főutcára, itt már többen vannak. Megnézünk még pár látnivalót, aztán végre rátalálunk a pincére, ahol enni szeretnénk. Akkor lépünk be az ajtón, mikor szegény angolok az első gólt kapják a VB-n. Óriási kivetítőn nézzük a meccset evés közben. Megint cipóban készített Szoljanka levest eszek, de ez most nincs olyan finom, mint Klaipedán volt, de azért jól esik. A kék sajtos tészta viszont kifejezetten finom. Józsi kacsát eszik, az is finom. A hely nagyon jó és a sör is kiváló, amit fél literes korsókban hoznak ki.
Kis pihenő után megyünk tovább a belváros felé. Éppen vége az autó bemutatónak, ami miatt le volt zárva a fél város. Most már ingyen meg lehet nézni a járműveket. lehet, hogy mindenki itt volt eddig? Szuper, óriási traktorokat, tűzoltó autót, tankot látunk, a gyerekek fel is mászhatnak rá, mi csak fotózunk.
A szobánk jó, csak nagyon meleg, még 9-kor is besüt a nap, a sirályok pedig úgy rikácsolnak, hogy visszhangzik tőlük az utca. A fiatalok az utca sarkán gyülekeznek, indulnak bulizni, mi pedig igyekszünk aludni, mert reggel megint korán indulunk tovább.

Úton

Katedrális

Játékmúzeumban

Kvász árús