A pesti utcákon nem nagyon volt már hó, de azért a buszmegállóig csak eljutottunk valahogy a szánkóval.
A vonatozást nagyon élvezték, persze közben ettek, ittak, ahogy azt kell és figyelték az ablakból a különböző mozdonyokat, amikből a Nohab a fő kedvencük.
Velencén szerencsére az éjjel esett egy kis hó, ezért elég jól csúszott a szánkó. Mennyivel jobb volt így menni, mint ha sétálni kellett volna velük.
A kertben egyből elővették a lapátokat, hóembert építettek a papával, hógolyóztunk, hazafelé még egy dombot is találtunk, ahol le tudtak csúszni.
Jó kis túra volt, kipirultan, fáradtan értünk haza anyához és Misikéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése