Hét végén nálunk aludtak a fiúk. Ezek az éjszakák elég fárasztóak, általában én nem sokat alszom, mert valamelyik mindig felébred, nyöszörög, wc-re kell kivinni, vagy éppen szomjas. Persze ez az időszak is elmúlik hamarosan, ha kicsit nagyobbak lesznek, de néha ráfér a szülőkre is egy kis pihenő.
Vasárnap felkelés után, kakaózás, öltözés és elindultunk kirándulni. Nálunk alap, hogy vonattal megyünk, ha csak lehet. Ha vonat, akkor pedig emeletes. Ez mindent visz a vonatimádó unokáknál.
A Nyugatitól busszal mentünk Zugligetig, ahol egyből kerestünk egy ládát /geocassing/, ami a másik nagy élmény a fiúknak. Nagyon szép idő volt. Sokan mentek fel a Libegővel is, következő programnak mi is azt tervezzük. Most viszont gyalog mentünk fel a Tündér-sziklához, amit mikor megláttam még nem voltam biztos benne, hogy én oda fel tudok menni. Amikor azonban láttam a legkisebbet, hogy milyen tempóban mászik fel a legkeményebb emelkedőn is, kénytelen voltam tartani vele a tempót.
Fenn a hegy tetején kicsit megpihentünk, megettük a kis szendvicsünket és lemásztunk a hegyről. Az itteni ládát sajnos nem találtuk meg, kicsit nagy volt a tömeg a környéken, ezért ide még vissza kell jönnünk.
A kirándulás egyébként nagyon jól sikerült, mindenki élvezte. Ez volt az első ilyen közös túránk az összes gyerekkel, de remélem még sok ilyen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése