Nem csökkent, sőt csak nőtt a káosz. Persze azért a munka halad, csak a munkások kezdik fokozatosan belakni a lakást, én pedig úgy érzem, mint ha betolakodó lennék a saját otthonomban.
Egyszer csak vége lesz, de lehet, hogy én vagyok egyre türelmetlenebb, vagy csak nehezebben viselem, hogy egész nap nekem kell alkalmazkodni vadidegen emberekhez, akik persze nagyon rendesen dolgoznak közben, csak....
Ezért aztán mivel mást nem tudok tenni, befejezem az összes félbehagyott kötésemet. konyhába nem férek be, mosni nem tudok, hát marad ez. Néha azért itt hagyom őket, mikor már nagyon nem bírom. Ma már leszerelték a wc-ajtót is és közölték, hogy ma egyáltalán nem lehet rálépni a kőre. Még jó, hogy Benedeknek szereztem egy bilit, azt valahogy ki tudjuk önteni. Ha belegondolok, hogy régen még ez mennyire nem volt probléma, de nagyon meg lehet szokni a kényelmet.
Azért nagyon szépek leszünk, csak legyen már egyszer kész. Akkorát fürdök, ja és cicát is gyorsan megfürdetem, mert olyan poros, hogy csak na.
Kitartást drága Zsuzsa, koncentrálj a végére.. :)
VálaszTörlés