emlékezés

Tegnap vásárlás közben a férjem beledobott a kosárba két Melba kockát. Régen láttam már ilyet. Elsőre az ára volt amin meglepődtem, talán 60forintba került. Aztán eszembe jutott anyukám, aki sokszor felemlegette egyik nagynénémet, aki arról volt híres, hogy három gyereke volt és soha nem tudott kijönni a pénzből, mindenkitől kölcsön kért. Bezzeg fizetésnapon megvett vagy 30 Melba kockát is, nem törődve a hónap végével. Akkor ha jól emlékszem 90 fillérbe került egy.
Én pedig elgondolkodtam, hogy milyen messze is vagyunk már ettől. Ha ma az emberek pénzhez jutnak, vesznek egy tv-t, vagy egy autót részletre és nem gondolkodnak rajta, hogy miből fogják kifizetni. No persze tisztelet a kivételnek.
Én már tavaly elhatároztam, hogy decemberben már a közelébe sem megyek egyetlen bevásárló központnak sem. Ehhez igyekszem tartani is magam. Ma megvettem az utolsó könyvet, ezzel mindenki le van tudva, már csak a főzéshez kell vásárolni. Nem akarok részt venni a tolongásban, idegeskedésben, ami ünnepek előtt van a boltokban. Remélem, hogy idén sem az ajándékokon fog múlni, hogy boldog karácsonyunk legyen. persze azért az is lesz, főleg a kicsiknek, de nem szeretném, ha ez lenne a lényeg.
Az első gyertyát már meggyújtottuk, még van sok takarítás hátra és aztán már csak várom, hogy a gyertyagyújtásnál együtt legyen majdnem az egész család. Sajnos most is fognak hiányozni Heniék és anyukám sem lehet már velünk, de nagyon sokat fogunk gondolni Rájuk.

kicsit korábban kinyílt a kaktuszom

készülnek a díszek