A mai napot itthon töltöttem, mivel még akad néhány nap szabadságom, így unokás napot tartottunk Benedekkel, aki kicsit ugyan náthás, de ez mit sem változtatott azon, hogy ezerrel pörgött egész nap. Nem mondom, hogy nem vagyok szokva a gyerekekhez, hiszen nap-mint nap ezt csinálom, de azért az más, hogy itthon mellette még főzni is kell, ebédet adni, mosogatni, pakolni, hát nem egyszerű. Sőt, nagyon fárasztó egy ilyen kicsi gyerek. Azért még kenyeret is dagasztottunk ma, igaz, hogy mikor kisült akkor derült ki, hogy a sót valahogy kihagytam belőle, de ilyen apróságok előfordulnak, ha az embernek ilyen kis segítője van.
Pedig Benedek nagyon jó kisfiú, csak éppen egyfolytában játszani akar, mindig figyelni kell rá, egy perc pihenést nem engedélyez, csak mikor alszik.
Szerencsére szeret velem lenni, anyukájának integet, mikor elmegy és nem is keresi, csak ha már álmos. Az alvással még nem próbálkoztunk, ahhoz még szüksége van anyára.
Nap-mint nap tanul valami újat, valamelyik nap a persze szó tetszett neki nagyon, ma mindenáron azt akarta elérni, hogy keressem meg a kedvenc zenéjét, ismételgette, hogy mama tete. A Nád a házam teteje, az Alma együttestől. Imádom, hogy mindent meg tud magyarázni, amit akar, addig nem hagy békén, míg meg nem értem. Nagyon jó vele lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése