2015. november 3., kedd

40 év munka után édes a pihenés?

Ma végre eljutottam odáig, hogy beadtam a papírokat, hogy megtudjam, mennyit kell még dolgoznom a nyugdíjig. Mivel jövő szeptemberben megvan a 40 éves munkaviszonyom, talán már nem olyan sokat.

 Nem is a munka az ami a legjobban fáraszt, hanem a napi utazás a munkába és haza. Idegesít a tömeg, a sok átszállás, a felesleges várakozások. A munkámat még most is szeretem, már persze ha azt kell csinálni, ami igazán a munkám lenne, de sajnos ma már mindent kell mellette csinálni. Sokszor azt veszem észre, hogy mint pedagógus, egész nap cumisüvegeket mosogatok, teregetek, árút veszek át, csecsemőket viszek vizsgálatra egyik kórházból a másikba, szóval köze sincs ahhoz, amiért elvileg a fizetésemet kapom. Közben a gyerekekhez, akik várnak rám be se jutok. Persze ez mind azért van, mert semmire nincs ember, nincs takarítónő, nincs senki. Így lehet a legjobban spórolni.

 Én már csak kihúzom valahogy, de a fiatalok sem bírják sokáig, mindenki feladja és elmegy, őket még meg sem fizetik. No, most én is jól kipanaszkodtam magam, de a tegnapi nap az maga volt a katasztrófa. Lehet, hogy holnap már kicsit másképp látom a dolgot.

1 megjegyzés: