Minden nap megfogadom, hogy ma nem megyek közértbe, mert minden van itthon, a hűtőbe már nem fér semmi és mégis. Reggel felkelek, felöltözök és lemegyek a közértbe, vagy a piacra. Hogy miért?
Talán azért, mert máshová nem lehet menni. Én mint nyugdíjas, ugye elvileg itthon ülök, ha nem kérnek meg, hogy menjek el az óvodába, iskolába a gyerekekért, vagy ők nem jönnek hozzánk. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert itt van a közelemben legalább a fele családom.
De ..Mi van azokkal, akik egyedül élnek, messze a családtól. Nekik az egyetlen lehetőségük, hogy lemennek a közértbe. Ennyi, és erre csak ma döbbentem rá.
Egyelőre még van óvoda, mától Benedek nem megy iskolába, mert egy tanárnő beteg lett, nem látni a kiutat ebből a helyzetből. Anyósom, aki 84 éves, nem érti, hogy miért nem mehetnek hozzá a dédunokák. Nem is bírja ki egy hétnél tovább, kiharcolja, hogy találkozzunk és mi belemegyünk. Ha esetleg elkap valamit akkor jöhet a lelkiismeret furdalás, de ha minden szabályt betartanánk, akkor már több mint egy éve nem találkozhatnánk. Neki már nincs ideje várni, mondja ő, így marad az izgalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése