Tavaly előtt, mikor Brüsszelben voltunk múzeumban csodálkoztunk rá első alkalommal egy festőre, akit Bruegelnek hívtak és nem csak tájképfestő, hanem csodálatos életképeket festett arról a korról, a XVII. századi flamand életről. Figurái nagyon kedvesek, kicsit karikatúra szerűek. Nagyon sokat elmondanak az akkori korról. Mikor megtudtam, hogy Bécsben nagy kiállítás lesz a képeiből, egyből kértem a férjemet, hogy szervezze meg nekem, ezt kérem karácsonyra. Nem volt egyszerű a jegy vétel sem, utolsó percig izgultunk, hogy sikerül -e, mert nem kaptunk visszaigazolást, amit kaptunk az nem a nevünkre szólt, végül az időpont is más lett, mint amit kértünk, de azért elmentünk.
Aludni régi barátoknál aludtunk, akik Altendorfban, egy kis hegyvidéki faluban élnek és szerencsénkre estére leesett a hó is, ami nagy boldogság volt nekem. Imádom a fenyőerdőt és a havat.
Másnap reggel mentünk Bécsbe, ahol hó nem, csak havas eső esett, de a karácsonyi vásáros hangulat azért megvolt. Sok időnk nem volt Bécsre, pedig nagyon szeretem, de időre kellett menni a múzeumba és ott jól el is fáradtunk, örültünk, hogy mehetünk a vonathoz.
A kiállítás nagyon tetszett, kicsit a tömeggel volt bajom, bár elvileg húsz percenként engedték be a csoportokat, de így is nehezen lehetett haladni, egy -egy kép előtt rengetegen álltak. Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, nagyon nagy élmény volt így is, Bécs pedig mindig nagyon szerethető város.
 |
| Egy kis hó |
 |
| Az egyik leghíresebb képét másolja egy festő |
 |
| Az egyik legjobb kép |
 |
| Egy falu élete |
 |
| Egy újabb falusi csendélet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése