Őszi kirándulás

    Régen vágytam már rá, hogy eljussak Tapolcára, mert már nagyon sok jót hallottam róla, ill. jártam is ott, mikor még ásványgyűjtők voltunk, de akkor csak a bányában kerestük a kincseket. Most más kincsekre vágytam, amit meg is találtam ezen a szép helyen.

    Szállást nagyon olcsón sikerült foglalnom, persze nem is volt valami nagy szám, de a célnak megfelelt, az utazással pedig szerencsénk volt, mert a férjem kollégája ott lakik és szívesen elvitt minket is. Így aztán fél 3 után már meg is érkeztünk, lepakoltunk, az erre a napra tervezett programot, a tavas barlang meglátogatását még sikerült megvalósítanunk. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy az egész város alatt egy nagy barlangrendszer húzódik, nagy része vízzel telt, egy kis szakaszán pedig még csónakázni is lehet. Ez persze enyhe túlzás, mert olyan alacsony a plafon, hogy nagyrészt hasalni kell a csónakban és két kézzel tolni előre a csónakot. A víz viszont kristálytiszta, az üregek szépek, bár itt nincsenek cseppkövek, csak apró kis kinövések.

 

csónakra várva

     Az egész látogatás kb. másfél óra volt, meséltek a környék kialakulásáról, a barlang felfedezésérő, /kútásás közben/, a mostani felhasználásról. Rengeteg víz termelődik, már nem emlékszem pontosan, hogy mennyi, de sok. Használják a helyi kórházban, a szállodában, hőmérséklete mindig egyenletes, 18 fok és ez látja el a Malom tavat is vízzel.
   Még este ezt is megnéztük, mivel péntek este volt és szép idő, sokan sétáltak, kiültek a tó partjára.
Másnap korán reggel a Csobánc hegyre mentünk kirándulni. Tényleg korán volt, a buszon még csak néhány néni volt, akik a temetőbe indultak és mi. Szőlőültetvények között kapaszkodtunk fel a hegyre, szerencsére egyre szebb napsütésben. Gyönyörű képeket készítettünk és a végén már igencsak izzadtunk. Szerencsére már lefelé jöttünk, mire a többiek felértek, mivel szép idő volt, igen sokan igyekeztek felfelé. 

     Még elmentünk egy bányához is, kincset keresni/geocaching/ha valakinek mond ez valamit, majd nagyon szép házak, kertek és szőlők között legyalogoltunk egy kis faluba, neve Diszel. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert itt ért az a meglepetés, hogy vannak még rendes emberek. A busz ugyanis otthagyott minket, míg a helyi kocsmában ejtőztünk. Ott szerencsétlenkedtünk, hogy akkor most mi legyen, mire kijött a kocsmárosnő és azt mondta, hogy van itt egy fiatalember, aki szívesen elvisz minket, csak megissza a kávéját. Így is lett és mint kiderült, neki semmi dolga nem volt Tapolcán, csak úgy szívességből elvitt minket. Utólag is köszönjük neki.

Előttünk a cél

    Délután még sétáltunk a tóparton, ebédeltünk egy nagyon szép étteremben és másnap pedig folytattuk a túrát Szigligeten, ami nagyon elvarázsolt és megfogadtuk, hogy ide még biztosan vissza fogunk jönni egyszer, talán már a nyáron.