Baba-mama club az oviban

     Ősz van, újra elkezdődött az óvoda, ami segít abban, hogy a nyugdíj mellett maradjon egy hajszálnyi kapcsolatom az óvodai környezettel, a gyerekekkel, a szülőkkel. Ez heti egy nap elfoglaltságot jelent, egy délelőttöt az ovi udvarán, ahol a kicsik, akik majd óvodába szeretnének járni ismerkedhetnek a környezettel, a többi gyerekkel, más felnőttekkel. Nem túl sok, általában 4-5 anyuka, vagy apuka és a gyerekek, akik két évestől négy évesig általában itt találkoznak első alkalommal egy közösséggel. Ahová heti rendszerességgel visszajárnak, hogy mire oviba kerülnek már legyenek barátaik, legyen némi tapasztalatuk, hogy milyen is egy óvoda, milyen egy közösséghez tartozni, ami az óvodába járás egyik legfontosabb velejárója.

 
    Jó látni, ahogy a visszahúzódó, anyukájuk mellől el nem távolodó kisgyerekekből az idők folyamán óvodás, majd később már nagy iskolás lesz. Mivel az iskolások is közel vannak, sokszor beszaladnak, mikor látják, hogy ott vagyunk és akik baba-mamára jártak, mindig megemlítik ezt. Látni a szemükben a visszaemlékezés örömét, van aki meg is kérdezi: "ugye én már nem járhatok baba-mamára"?

    Az udvaron szabadon játszhatnak a gyerekek, míg mi összegereblyézzük a faleveleket, összesöpörjük a homokot, ill. mindig az évszakhoz köthető teendőket végezzük. Persze csak az a szülő, aki már olyan gyerekkel érkezik, aki bevonható ebbe a tevékenységbe. Ha még nem, akkor csak figyeli a többieket, vagy felfedezi az udvart anyukájával. Itt semmi nem kötelező, csak lehetőség.

    Van egy kis közös körjáték, kézmosás, közösen elfogyasztott tízórai, aztán elköszönünk és mindenki megy a dolgára. Egy hét múlva pedig ismét örömmel gyűlik össze a kis csapat, hogy egy kellemes délelőttöt töltsön el együtt az oviban. Én pedig örülök, hogy egy fél napra ismét óvónéni lehetek.
Külön boldogság nekem, hogy Benedek is ott van a kis csapatban anyukájával, remélve, hogy hamarosan ő is az ovisokhoz fog tartozni. Addig azonban még van egy kis idő.