Aránylag hosszú időt, majdnem egy egész hónapot töltöttem Londonban, ami már azért is nagyon izgalmas volt, mert egyedül kellett kimennem. Mondanom sem kell, hogy a nyelvet nem beszélem, de már többször jártam kint és pontos útmutatást kaptam. Azért kicsit izgultam.
Az út sem volt éppen zökkenőmentes, mert mikor kiértünk a reptérre láttuk, hogy a gép két órás késéssel fog indulni. Azt hittem, hogy ez egy vicc, de nem, sajnos így volt. Így aztán sikerült jól megismernem a várót, megnézegettem az üzleteket, szerencsére éppen whisky kóstoló volt, ittam gyorsan egy pohárral, szerencsére csak picit adnak és várakoztam.
Mikor végre letelt a két óra, akkor már ment minden gyorsan. Leszállva a repülőről csak mentem a tömeg után. Ami már többször is meglepett, hogy itt, ha tanácstalan embert látnak, egyből ott terem valaki és megkérdezi, hogy segíthet -e. Nagyon segítőkészek.
Eljutottam a vonathoz, megvettem a jegyet és a vonatról leszállva pedig már vártak rám Heni és Borka. Az idő viszont nem volt valami barátságos, jó ha 15 fok volt, én pedig jöttem a 35fok-ból. Nem volt kellemes és ez tartott néhány napig
Kint főleg csak játszótereken és parkokban jártam, amit egy három éves kisgyerekkel lehetett.
A parkok, az egy külön téma, erről majd legközelebb külön írok, de volt egy nagyon jó élményem. A közeli parkban, ami kb. akkora, mint a Margit sziget, a Ramadán végén rendeztek egy ünnepet. Ezen a részen sok a muszlim, feketék, arabok, indiaiak, mindenféle színű és kinézetű emberek. A ramadán vége nagy ünnep, ilyenkor új ruhát kell venni és abban kell menni az ünnepre. Számomra csodálatos élmény volt az a sokféle ember, szebbnél szebb ruhákba öltözve, mindenki boldog, ünnepel, sütögettek, a gyerekek szaladgáltak, nagyon szép volt. Sehol egy hangos szó, veszekedés, persze ők nem isznak alkoholt, talán azért?
Egyébként míg kint voltam soha semmi konfliktus nem volt, mindenki kedves, barátságos volt akivel találkoztunk.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése