Levendulaexpresszel Tihanyba /Ez már egy régebbi történet, de mivel most lettek hozzá képek, csak most töltöttem fel/jav.

Régóta tervezzük a nosztalgia vonatozást, mert a családban nagy kedvenc a vonat és a legkisebb, Benedek is rajong a vonatokért. Nagyon korán kellett hozzá kelni, reggel 7-kor már indultunk a Nyugati pályaudvarról. Már itt nagy élmény volt a Nohab, amit közelről megcsodáltunk. A vonat kényelmes, kellemes utazást biztosított, ahogy végigszáguldott az állomásokon és nem állt meg csak néhány helyen. Szerencsére a lehúzott ablakokkal a meleg is elviselhető volt.

11 órára már Balatonfüreden voltunk. A Balaton most is elvarázsolt, nagyon tetszett a nyüzsgés, a szép part, a kikötő. Kicsit várni kellett, innen busszal mentünk el Tihanyba.
Eredetileg levendulaszüretre ment a busz, de a tömeg, a meleg elvette a kedvünket, ezért inkább ebédelni mentünk.

A már ismert étterembe mentünk, ami most sem okozott csalódást. bár sokan voltak, de a főnök senkit nem küldött el, igyekezett helyet keresni és hamarosan mindenki ebédhez jutott. Nem nagy a választék, de igazi finomságok szerepeltek az étlapon. Bea ragaszkodott a füstölt pisztránghoz kovászos uborkával és nem is csalódott. A sör és a limonádék is nagyon finomak voltak, minden nagyon jó volt, a hely varázsa pedig most is megfogott. Remélem még sikerül ide visszatérnünk. Sajnos az idő arra kevés volt, hogy fürödjünk is a Balatonban, pedig nagyon meleg volt, de talán majd legközelebb. Egy finom fagyi azért még belefért a füredi korzón.Füred nagy meglepetés volt egyébként is, mert már régen jártam itt és azóta nagy fejlődésen ment keresztül. Ide még vissza kell jönnünk hamarosan. 

A hazafelé út kicsit izgalmasra sikeredett, éppen hogy elértük a hajót vissza Füredre, de sikerült és hazavonatoztunk. Jó későn, de sok szép élménnyel értünk be a Nyugatiba este 9 után és igyekeztünk haza nézni a meccset.