2016. június 21., kedd

Várakozás

      Eljött végre a nyugdíjas időszak, de még nem érzem, hogy bármi is változott volna, legfeljebb olyan, mint ha szabadságon lennék. Sok program van, Bea állandóan orvoshoz jár, én vigyázok Benedekre, ha meg nem, akkor együtt vagyunk Velencén. Azok nagyon kellemes napok, bár már nagyon nehezen viseli Bea is a súlyfelesleget, hamar elfárad, de azért még lesétáltunk a strandra, igaz csak reggel és ha nem is fürödtünk, de legalább lábat áztattunk a velencei tóban.


     Benedeknek nagyon tetszett és bár már egészen kék volt a szája, de azért mondta, hogy nem hideg.
Ismerős, az anyukája, de főleg Heni is nagy vízimádók voltak, soha nem volt elég a fürdésből, akár a velencei tónál, akár a tengerparton voltunk velük. Hát, úgy tűnik, a kicsik is örököltek valamit ebből.


     Amúgy nagyon nagy izgalommal várjuk a két fiút, akik hamarosan, egy hónapon belül fognak megérkezni. Nekem külön izgalmas lesz, mert egyedül utazom ki Londonba, hogy Henivel és Borkával várjam Soma érkezését és most Bea miatt izguljak, aki itthon fog szülni és csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot velük.


     Jobban szerettem volna vele is ott lenni, de sajnos két felé nem tudok szakadni. Sietni fogok haza, hogy minél előbb lássam Marcit is. Nem egyszerű, ha az embernek ilyen messzire költöznek a gyerekei.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése