Tény, hogy sokkal többet beszélünk most a családdal, a barátokkal, mint eddig, mert ugye most mindenki ráér.
Ebben is van előny, de azért ez mégsem az igazi.
Elismerem, hogy ránk fért egy kis megállás, mert úgy szaladtak el a napok az utóbbi időben, hogy nem volt megállás, minden napra akadt valami program, esemény, tennivaló, még így nyugdíjasként is.
Amúgy mindig is ez volt rám a jellemző. Menni, csinálni, amit lehet, amit kell és nem megállni.
No, most megkaptam, megkaptuk. Nincs mit tenni, csak átgondolni.
Értem én, hogy ez is kell, de nehéz. Nehéz, mert nem ezt szoktuk meg, mert az élet így felpörgött körülöttünk és mi is vele együtt.
Mire vége lesz, ha vége lesz, talán kicsit lelassulunk. Vagy nem? Ki tudja?
Mostanában csak így napozunk Micivel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése