Nagyon elkeserítő, ami az olaszoknál és a spanyoloknál zajlik, vagy a franciáknál. Ami még meglepőbb, hogy a sokkal fegyelmezettebb németeknél is egyre rosszabb a helyzet.
Nem tudom mi a rosszabb, hogy a pár utcával arrébb lakó lányomat és unokáimat nem láthatom, akikkel eddig majdnem minden nap együtt voltunk, vagy a másik lányomért és családjáért izgulok, akik Angliában próbálják átvészelni ezt a nehéz helyzetet. Szerencsére van telefon, videótelefon, legalább a kapcsolatot tudjuk tartani.
Szomorú, hogy az emberek most is még egymást bántják, ahelyett, hogy kicsit elgondolkodnának. Tudjuk, hogy rengeteg idős ember van, akinek nincs senkije. Akije van, talán az is távol, más országban, más városban. Ráadásul pont ők azok, akik nem kérnek segítséget. Nem dacból, vagy értetlenségből, csak mert így szokták meg. Eddig is maguknak kellett megoldani a problémájukat.
Mi van velük?Mi lesz velük?
A természet nem törődik a járvánnyal, a tavasz ugyanúgy eljön, legfeljebb most nem fogjuk olyan korlátlanul élvezni, mint eddig.
Bízzunk benne, hogy azért előbb -utóbb visszatérünk a rendes kerékvágásba. Talán kicsit bölcsebben, megfontoltabban, más dolgokat tartva fontosnak, jobban odafigyelve egymásra.
Így legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése