Egy nehéz nap

Lehet, hogy már én nem vagyok a régi, de időnként úgy elcsodálkozom magamon, hogy milyen fárasztó tud lenni két kisgyerek, főleg olyan napokon, mikor nem lehet lemenni sem, mert esik az eső és itthon, a lakásban kell eltölteni velük az időt.
Az, hogy mellettük nem lehet csinálni semmit, az már meg sem lep. Gondolom, hogy lesz ez majd könnyebb is, emlékszem Benedek milyen ügyesen segített mindig, de most Marci még túl kicsi ehhez, vagy én vagyok már túl fáradt hozzá.
Azért ma is főztünk ebédet, sőt még sütit is sütöttünk, de egyáltalán nem volt egyszerű művelet. Nem emlékszem már rá, hogy a saját gyerekeinkkel is ilyen nehéz lett volna, vagy csak a szokásos csak a szépre emlékezem működik?

Kár, hogy már elmúlt ez a fagyis időszak.