Azt gondoltam, hogy én leszek az a családból, aki idén megússza a betegséget, ezt a megfázás, köhögés, stb. nyavalyát, mert eddig már mindenkit ledöntött lábról.
Hát nem, én sem úsztam meg. A legrosszabb az egészben az, hogy hiába lenne időm rá, de nincs kedvem olvasni se, kötni se, pedig nagyon jó könyvek sorakoznak a polcomon.
Remélem nem tart sokáig, mert már most unom.
Közben sikerült megint megtapasztalnom az egészségügy nehézségeit. Tegnap sürgősségi beutalóval mentünk anyósommal a szemklinikára, ahol nagyon kedves volt mindenki, de reggel 8-tól fél 1-ig tartott, mire sikerült felkerülnünk az osztályra, ahol nagyon nem örültek nekünk. Persze azért elhelyeztek és mindent elrendeztek körülöttünk, de azt nem ígérték, hogy a műtét meglesz a mai napon, pedig mindenki azt mondta, hogy milyen jó, hogy egyből jött. /leszakadt a retinája/nem tudjuk mitől.
Jelzem, a műtét még ma sem volt meg, holnap már biztos, ezt mondták.
Nem irigylem az orvosokat, mert iszonyatosan sok beteg volt, de mindenki nagyon kedves és türelmes volt. Most reménykedünk, hogy holnap talán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése