Karácsonyi vásár

Idén ismét sikerült eljutnom Mariaczellbe. Ez a hely már tavaly is nagyon tetszett és mivel akkor csak egyedül voltam a barátnőm betegsége miatt, most az ő kedvéért no meg az enyémért is újból elmentünk.
Nagyon egyszerű volt, mert csak befizettünk egy utazási irodában az árat, aztán már csak arra kellett figyelni, hogy reggel fél hatra odaérjünk a Corvin elé.
No azért a fél 4-es kelés kicsit durva volt, de megérte.
Szerencsére nagyon jó utunk volt, ahogy mentünk fel a hegyre, már láttuk, hogy sokkal több hó van, mint az előző évben volt. A nap viszont nem sütött olyan szépen, sőt mondhatom egyáltalán nem sütött. Megérkezés után megnéztük a templomot, ami nagyon szép, majd a kincstárat is, ami nekem tavaly kimaradt. Ha nem lett volna olyan iszonyú hideg a templomban, akkor biztos sokkal jobban tetszett volna, de így már alig vártam, hogy kimenjünk a szabadba.
Most szinte az egész társaság fel akart menni a hegyre a felvonóval, ami olyan, mint a mi siklónk. Egy magyar fiú vezette, így még beszélgettünk is út közben. Sajnos most nem volt olyan szép idő, mint tavaly, a kilátó sem volt nyitva, de azért nagyon jó volt a friss levegőn, a nagy hóban sétálni. A hüttében ettünk egy forró levest, fényképezkedtünk, aztán lejöttünk a hegyről.
A vásárban, a forgatagban ittunk forró teát rummal és ettünk sült krumplit fokhagymás tejföllel. Isteni volt, de mire elfogyott hóemberek lettünk, mert addigra nagy pelyhekben esett a hó.
Nekünk  pedig már indult a buszunk haza. Szerencsésen haza is értünk, éjfélre már otthon is voltam. Jó kis kirándulás volt ismét.

A látvány levesezés közben is szép volt

Séta a főtér felé

Ünnepvárás, koncert

Készülünk az ünnepekre, díszítjük a lakást, szépítjük, az oviban is volt már bazár, ahol sok szépet lehetett vásárolni és elő lehet venni a régi dobozt is, amiben az évek alatt összegyűjtött díszek, gyertyák megbújnak. Persze mindig kell valami új is, csak úgy a hangulat kedvéért.
Már sütöttem csokis kekszet is, lassan megtelnek a karácsonyi dobozok, Benedek minden alkalommal megkérdezi: mama abban mi van?
Sütünk majd együtt is, mézeskalácsot, azt nagyon szeretem, amikor együtt csináljuk.
Most szombaton pedig koncerten voltunk, egy igazi ünnepváró, karácsonyi koncerten.
A MÁV Szimfonikusok direkt gyerekeknek szánt koncertjén, ahol a Diótörőből adtak elő részleteket. Nagyon szép volt, bár Benedek nehezen bírt ki annyi időt egy helyben, de azért azt gondolom, hogy a zene szépsége őt is elvarázsolta kicsit.
Most olvastam valahol, hogy van olyan család, ahol a fiú 6 éves kora óta minden évben közösen megnézik a Diótörőt. Ez az ő karácsonyi programjuk. Most 22 éves. Szerintem ez nagyon szép.
Ez a koncert ráadásul a Nemzeti Múzeumban volt, ami magában is nagyon varázslatos épület, főleg így karácsonyra készülve, ünnepi díszben.

Mici

Már nagyon régen van cicánk, az első nagyon aprónak került hozzánk, mikor Heni megtalálta és hazahozta még enni sem tudott önállóan, ő 11 évig élt velünk, nagyon szerettük és nagyon megviselt minket, mikor el kellett altatni.
A második cicánk egy fekete cica volt, nagyon szép, ő nem volt olyan hízelgős, sőt sokszor megtámadott, kicsit vad volt, de azért őt is szerettük. Ő a nyáron hagyott itt minket, nem tudjuk mi történt vele, de nem volt könnyű akkor sem.

Most megérkezett Mici, aki ma pont 10 hetes és nagyon édes kiscica. Tegnap hoztam haza és csak most kezdi megismerni a környezetét, de már most nagyon aktív. Ma megismerkedett Benedekkel és Marcival is, nem lepődött meg, mert ahonnan hoztam, ott is voltak gyerekek. Kíváncsian várjuk, hogy ő milyen cica lesz, egyelőre nagyon kedvesnek tűnik.

Betegség

Azt gondoltam, hogy én leszek az a családból, aki idén megússza a betegséget, ezt a megfázás, köhögés, stb. nyavalyát, mert eddig már mindenkit ledöntött lábról. 
Hát nem, én sem úsztam meg. A legrosszabb az egészben az, hogy hiába lenne időm rá, de nincs kedvem olvasni se, kötni se, pedig nagyon jó könyvek sorakoznak a polcomon.
Remélem nem tart sokáig, mert már most unom.
Közben sikerült megint megtapasztalnom az egészségügy nehézségeit. Tegnap sürgősségi beutalóval mentünk anyósommal a szemklinikára, ahol nagyon kedves volt mindenki, de reggel 8-tól fél 1-ig tartott, mire sikerült felkerülnünk az osztályra, ahol nagyon nem örültek nekünk. Persze azért elhelyeztek és mindent elrendeztek körülöttünk, de azt nem ígérték, hogy a műtét meglesz a mai napon, pedig mindenki azt mondta, hogy milyen jó, hogy egyből jött. /leszakadt a retinája/nem tudjuk mitől.
Jelzem, a műtét még ma sem volt meg, holnap már biztos, ezt mondták.
Nem irigylem az orvosokat, mert iszonyatosan sok beteg volt, de mindenki nagyon kedves és türelmes volt. Most reménykedünk, hogy holnap talán....

Egy nehéz nap

Lehet, hogy már én nem vagyok a régi, de időnként úgy elcsodálkozom magamon, hogy milyen fárasztó tud lenni két kisgyerek, főleg olyan napokon, mikor nem lehet lemenni sem, mert esik az eső és itthon, a lakásban kell eltölteni velük az időt.
Az, hogy mellettük nem lehet csinálni semmit, az már meg sem lep. Gondolom, hogy lesz ez majd könnyebb is, emlékszem Benedek milyen ügyesen segített mindig, de most Marci még túl kicsi ehhez, vagy én vagyok már túl fáradt hozzá.
Azért ma is főztünk ebédet, sőt még sütit is sütöttünk, de egyáltalán nem volt egyszerű művelet. Nem emlékszem már rá, hogy a saját gyerekeinkkel is ilyen nehéz lett volna, vagy csak a szokásos csak a szépre emlékezem működik?

Kár, hogy már elmúlt ez a fagyis időszak.

Vénasszonyok nyara Velencén

Kihasználtuk a szép őszi időt és kicsit meghosszabbítva a hét végét lent maradtunk Velencén. Volt mit csinálni a kertben is és a házban is elkezdtük a téliesítést, de valahogy olyan furcsa most, hogy ilyen meleg van, csak este érezni, hogy már javában itt az ősz.
Én már a nyáron elhatároztam, hogy kipróbálom a kerékpárutat a tó körül, de valahogy akkor soha nem volt rá idő. A tömeg sem vonzott túlzottan, mert az út egy része a strandon megy keresztül.
Most, mivel hétfőn mentem, tömeg nem volt, csak szép idő, nyugalom, napsütés, csend, minden adott volt egy jó kis bicajozáshoz.
Jó lenne, ha akadna valaki társnak és nem kellene egyedül menni, de ennek is vannak előnyei, mert ott állok meg, ahol akarok és addig megyek amíg birok.
A kert is nagyon szép, a virágok a meleg nyár után még csak most kezdenek éledezni, sajnálom kihúzgálni őket, pedig már lassan ki kell, mert sajnos a zöld hulladékot is csak meghatározott ideig viszik el, tüzelni meg nem szabad, bár a szomszédok simán elégetik a leveleket is a kályhában, mi meg szagoljuk.

A kis piszok meg akarta inni a kávémat, de nem hagytam

Este mi is raktunk egy kis tüzet, csináltunk nyársakat, nagyon finomat sütöttünk, vörösboroztunk a tűz mellett kettesben. Fura volt, hogy már hatkor olyan sötét volt, hogy csak a tűz világított és melegített. Remélem még a következő hét végéig kitart ez a szép idő.

Marci

Nehéz időszak van most, Benedek elkezdte a beszokást az oviba, ami nem megy zökkenőmentesen, első hét végére már beteg is lett, így most újból kezdi. Ma szerda van, de ma már be sem akart menni.
Míg ő ismerkedik az ovival, én meg Marcival ismerkedem, most nagyon sok időt töltünk együtt, szinte az egész délelőttöt. Szerencsére már kezdi megszokni. A lakásban nem nagyon szeret lenni, de ha lemegyek vele a játszótérre, vagy csak sétálunk és nézheti a járműveket, akkor minden rendben van. Nagyon édesen integet mindennek, a villamosnak, a busznak, de a legnagyobb kedvenc a kukásautó. Sokszor vagyok velük délután is, mert anyukájuk iskolába jár, így egy héten három este vigyázni kell rájuk. Nem sok időm van unatkozni, de nem panaszkodom.
Közben Londonban Borka már iskola előkészítőbe jár, nagyon szeretném tudni, hogy ez mit takar, mennyiben különbözik az itteni óvodától. Sajnos nekik nem tudok segíteni, pedig nagyon szeretnék, de a távolság ugye.

A kicsik Soma és Marci

Borka és Benedek

Elmélkedések

Tegnap este kaptam a hírt, hogy egy nagyon kedves ismerősöm meghalt. Persze nem mondhatom, hogy váratlanul ért a hír, mert tudtunk róla, hogy már régóta harcol a rákkal, de néha úgy tűnt, hogy sikerül leküzdenie. Utolsó találkozásunkkor elég rosszul nézett ki, de azért nem gondoltam volna, hogy már nem látom többet.
Ami miatt nagyon megérintett ez a dolog, az az, hogy a volt munkahelyemen, ahol 23 évig dolgoztam, mint óvónő, úgy éltünk együtt, mint egy kis család, minden kiránduláson együtt voltunk, ismertük egymás férjeit, gyerekeit, szemünk előtt zajlott az életük.
Azóta, hogy megszűnt az ovi, mi még ugyanúgy találkozunk legalább egy évben egyszer. Ebből a körből lépett ki most egyikünk férje és mivel ő az első, nagyon nehéz feldolgozni. Persze minden veszteség fáj az embernek, de egyből az jutott eszembe, hogy megkezdődött a sor, mostantól már nem lesz megállás.
Ezzel kapcsolatban pedig az a kedvenc számom ugrott be, hogy "Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni...", mert ha már nem tudunk élni a lehetőségekkel, akkor már késő lesz.
Néha elgondolkodom, mikor túl soknak érzem a programokat, a nyüzsgést, ami körülvesz, de ilyenkor örülök, hogy még képes vagyok sok időt tölteni a családdal, az unokákkal, a barátokkal.

Ring Béla emlékére

Ki tudja, meddig lesz még rá lehetőségem.

Nagy családi nyaralás Szlovéniában

Igen nagy fába vágtuk a fejszénket idén, mikor lefoglaltunk a tavasszal egy szállást, három szobát Koperben, Szlovéniában és megvettük a vonatjegyeket. Úgy gondoltuk, hogy van bőven időnk arra, hogy megszervezzünk egy nagy családi nyaralást, mi ketten a férjemmel, ill. a lányaink és családjuk 2-2 kisgyerekkel. Ma már belátom, hogy ez nem is olyan egyszerű, főleg úgy, hogy Heniéknek Londonból kellett jönni.
Jöttek sorban a problémák, Heniéknek sehogy nem akart megérkezni az útlevele, utolsó napig bizonytalanságban voltunk. Úgy volt, hogy velük megyünk vonattal, de ez nem sikerült, így Beáékkal mentünk vonattal, amit a fiúk nagyon élveztek, Heniék pedig utánunk jöttek autóval.
Nehezen, de végül is együtt voltunk végre. itt vált számomra nyilvánvalóvá, hogy egy tíz fős csapatot nem is olyan egyszerű koordinálni, főleg 4 kicsi gyerekkel együtt. Mire a strandra lejutottunk, már valaki mindig sírt. Pedig a strand csak egy sarokra volt.
A nehézségeket leszámítva nagyon szép napokat töltöttünk együtt, egy kedves kis városban, ahol gyönyörű a tenger, a naplementék, nagyon jó játszóterek vannak és isteni fagyik, amiknek nem lehetett ellenállni.
A gyerekek sokszor megfogalmazták, hogy nem akarnak haza menni, de azt hiszem mi is így voltunk ezzel.

Szeged lányokkal

Igazi csajos hét végét tartottunk Szegeden, ami kicsit több is volt, mint egy hétvége  és elég sok program fért bele. Úgy indultunk, hogy volt színházjegyünk a szabadtéri színpadra, ehhez kellett keresnünk szállást. Végül szállást a Tisza hotelben találtunk, ami nem túl olcsó, de ebben az időszakban nem is nagyon akadt ennél olcsóbb.
A meleg ellenére a város nagyon szimpatikus volt, sok programmal, a nyugalmával, a sok sok látnivalóval.
Első nap az Egyetem füvészkertjében jártunk, ahol éppen virágoztak a lótuszvirágok. Ennyi szépséget egy helyen még nem láttam, pedig jártam már elég sok helyen. Megérte a sok gyaloglást, mert azért eléggé a város szélén volt.
Következő nap két kiállításon is jártunk. A Pszicho Art nevű kiállítás pszichiátriai betegek munkáiból készült, ami nagyon érdekes, de egyben megrázó is volt. Mint a gyerekek, teljesen kitárulkoztak munkáik alapján a betegek,ami számukra terápia volt, nekünk pedig elég felkavaró élmény.
A Dali kiállítás már csak hab volt a tortán. Maga a hely is csodálatos, a Reök palota, ami magában is érdekes látvány. Dali pedig magáért beszél, persze csak annak, aki szereti.
Végre eljött a színház napja is, de előtte délelőtt még megnéztük a Dóm teret és a Dómot belülről is, ami az előadás alatt is gyönyörű hátteret adott a színdarabnak. Persze Alföldy Robit mindannyian imádjuk, ezért nem is volt kérdéses, hogy a darab tetszett, csak a cipő ne nyomta volna annyira a lábamat.
Utolsó este még egy szuper programot beiktattunk, az Anna fürdő minden este nyitva van 9-től éjfélig is lehet fürödni, egy baj volt csak, hogy nincs nyitott medencéje. Ebben a melegben jó lett volna, de így is kifeküdtünk a kertben a napágyakra és onnan néztük a csillagokat.
Ja, és még nem beszéltem a jobbnál jobb éttermekről és fagyizókról, amik mind Szegeden vártak minket.

Köszönjük Szeged, szerintem ide még visszatérünk.

Velencén

Velencén mindig nagyon jó, de most ebben a nagy melegben két unokával a legjobb választásnak tűnt. Mivel mindketten elég korán kelnek, ezért már fél hétkor a kertben hintáztunk marcival, akkor még elviselhető volt az idő is. Ekkor még csak a szomszéd kiscicák voltak ébren, jöttek is egyből játszani Marci nagy örömére.
Strandra csak korán reggel mentünk, hogy délre már itthon is legyünk, így is elég elviselhetetlen volt a meleg, de a gyerekek miatt azért lementünk néha egy egy fagyira, kis pancsolásra.
A vizet is Marci élvezte jobban, szinte ki sem akart belőle jönni, de a kertben is sokat pancsoltak, no és buborékot fújtunk nagyon sokat, amiben Benedek ügyeskedett.

Ő segített a kertészkedésben is, paradicsomot szedett, locsolt, gereblyézett, kapált. A homokozóba vizet engedtünk és ott is lehetett sarazni. Jól teltek a napok Velencén.

London

Utolsó napunkon Hollandiában jött az irodától egy email, hogy a londoni szállást visszamondták. Nem volt valami jó hír, gyorsan próbáltunk új szállást foglalni, ami szerencsére sikerült is, bár az összeg igencsak magas volt.  Ezen már meg sem lepődik az ember, ha Londonban akar szállást foglalni. Így még soha nem jártunk, ezért kicsit izgalmasra sikerült a másnapi utazás.
Brüsszelből indult a vonatunk Londonba, kis késéssel, ami azért nem volt túl jó érzés, már nagyon ott akartunk lenni. Végre elindult a vonat, de olyan hideg volt rajta, hogy majd megfagytunk.
Londonban nagy meleg és tömeg fogadott, no és Heniék, akiket már nagyon régen láttunk, és már nagyon hiányoztak.
A szállás a sok pénz ellenére nem sok örömet okozott, nem volt benne lift, minden nap fel kellett gyalogolni öt emeletet és iszonyatosan meleg volt, mert csak egy picike ablak volt rajta, de még azt sem lehetett kinyitni, csak résnyire.
Végig kitartott a meleg, míg kint voltunk.
Most Londonból nem sokat láttunk, leginkább játszótereket, parkokat és múzeumokat, amiket a gyerekekkel is be lehetett járni. A játszóterek most sem okoztak csalódást, nagyon gyerekbarátok, tiszták és sok lehetőséget adnak a mozgásra. 
A múzeumokban is mindenhol van lehetőség a játékra, nagyon sok dolgot ki lehet próbálni, megtapogatni, ami nagyon tetszett.
Sajnos az egy hét hamar letelt és haza kellett jönni, de így is sok érdekes élményben volt részünk, jóban és rosszban is.

Európai körút

Ez a nyári program kicsit hosszúra sikerült, kicsit fárasztó is volt, de rengeteg élményt, jót és rosszat és sok sok tapasztalatot is adott.
Úgy indultunk, hogy egyik kedvenc festőm, Bosch Hertogenboschban, Hollandiában született és minden évben rendeznek egy felvonulást, amin a képeiből vett alakokban vonulnak fel az ott lakó emberek. Azt gondoltuk, hogy ez nagyon érdekes lehet, ezért megszerveztünk egy utazást ide.
Közben persze kiderült, hogy az idei felvonulás elmarad pénzhiány miatt, de a programot már nem mondtuk le, így elindultunk előbb Belgiumba, onnan Hollandiába.
Brüsszelbe többet nem megyek, mert kezd nagyon nem szerethetővé válni, de a többi város, Brugge, Gent, továbbra is nagyon szép és rengeteg látnivalóval várja az ideutazókat.
Brüsszelben azért voltunk egy múzeumban, ahol láttunk eredetiben Bosch és Brüghel képeket,már ezért érdemes volt idejönni. Ja, és a sok csipke, azért az sem semmi.
Hollandia engem elvarázsolt. Egy kis városban laktunk, ami nagyon emberléptékű volt, mindenki nagyon barátságos, rengeteg kerékpáros, sok tó, sok víz és rengeteg vízimadár.
Amszterdam már itt is kicsit sok, de a fővárosok mindenhol kicsit mások.
Találtunk egy olyan várost, amit mindenkinek látnia kellene. Gyönyörű kis vízi paradicsom, csak hajóval lehet közlekedni, mindenki sétál és hajókázik. varázslatos egy hely. Aki szállodába megy, az kap egy talicskát és azon kell betolnia a bőröndjeit.
Innen mentünk át Londonba a Csalagúton, de ezt majd legközelebb.

Amszterdam

Csak egy plakát Hertogen Boschban

Giethorn