A héten két nagyobb esemény is történt, persze a rosszakon kívül, amiről most nem beszélek. Elseje óta már nem kell bejárnom dolgozni, a felmentési időmet töltöm. Végre ez is eljött. Ami ebben nagyon jó, hogy nem kell járni dolgozni, de kapom a teljes fizetésemet. Sajnos ez nem tart örökké, de most azért próbálom kiélvezni. Így aztán pénteken a volt kolléganőim elbúcsúztattak, nem csak engem, hanem hármunkat, akik majdnem egyszerre mentünk el. Volt egy kis ünnepség, gulyásparti, meglepetés ajándékok. Mivel mindannyian elég hosszú időt eltöltöttünk ezen a helyen, volt egy kicsi meghatódás is a boldogság mellett.
Szombaton pedig a 40 éves osztálytalálkozónkra voltam hivatalos. Nagyon szép számban, 20-an jöttünk össze egyik osztálytársunk házában, kertjében a Molnár szigeten. Minden nagyon szépen indult, gyönyörű idő, kerti parti, bográcsozás, de az eső kicsit közbeszólt. Szerencsére ez minket nem zavart, nagyon jól éreztük magunkat bent is, jókat ettünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Nagyokat nevettünk egymáson, a régi szép emlékeken és visszaemlékeztünk azokra, akik már nem lehettek velünk.
A hazaút is nagyon izgalmasra sikerült, mivel a végére heten maradtunk egy autóra, de ez sem volt akadály, kidöcögtünk a szigetről és a hév állomásnál nagyokat nevetve, a szakadó esőben indultunk haza tele élményekkel, jó kedvvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése