Utazás

Utazás 2
Március 23 Csütörtök

    Korán keltünk  és mivel a szobához reggeli is járt, megreggeliztünk, kávéztunk, aztán 8 óra körül elindultunk a Szent Márk tér felé. A kínai csoportok már útra keltek, nem voltunk egyedül, de azért még nem volt túl nagy nyüzsgés az utcákon. Nagyon szép, napsütéses idő volt, hamar lekerült rólunk a kabát, majd a pulóver is. A dóm nem volt nyitva, az ünnepi misék miatt csak fél 1-től 4-ig lehetett látogatni. A Sóhajok hídjánál már óriási volt a tömeg, de azért sikerült egy -két fotót készíteni. Visszasétáltunk a térre és a 9 órás harangozást éppen elértük. Innen a Bovolo palotához mentünk, ahol eddig még nem jártunk, ezért mindenképpen meg akartuk nézni. A csigalépcsőkön felmászva az ötödik emeletről gyönyörű kilátás nyílt a velencei tetőkre és a házakra.

    Ekkorra már olyan meleg lett, hogy hazamentünk letenni a kabátokat. Milyen jó, hogy ilyen közel lakunk. Ittunk egy kávét, kisétáltunk az állomásra, hogy vegyünk jegyet másnapra egy expresszvonatra, de sajnos már nem volt rá helyjegy, így megint vár ránk egy egész napos vonatozás. Ellenkező irányba elindulva megnéztük az új hidat, át is mentünk rajta és találtunk egy szép parkot, ahol kicsit megpihentünk, megettük az almánkat, napoztunk. Egy kicsit más úton, de újból hazamentünk kicsit megpihenni. Magunkhoz vettük az útikönyvet, mert az persze otthon maradt és újból elindultunk, közben készítettünk fotókat a házról, ahol nagyon kellemesen éreztük magunkat. Újból átkeltünk a hídon, hát állítom, hogy ez a legmeredekebb híd Velencében, alig tudtam felmászni rá.  Persze a tetejéről nagyon szép a kilátás a csatornára mindkét irányban. Most az állomás oldalán sétáltunk, ahol az utcán végig kirakodóvásár volt, tele árusokkal. Kicsit kiábrándító volt, hogy itt is ugyanazok a kínai áruk vannak, mint otthon, de azért egy-két kivétel akadt, pl. nagyon szép vászon anyagokat, párnahuzatokat árultak. 

   Ami változás még a régi emlékeimhez képest, hogy a boltokban majdnem minden eladó, pincér bevándorló, főleg ázsiaiak. Vettünk pizzát, amit itt dekára adnak, levágnak egy akkora szeletet, amit az ember mutat és lemérik.  Az egyik gorgonzolás, diós volt, a másik fetás és salátás. Most már csak egy helyet kellett találnunk, ahol megehetjük. Jó sokáig bolyongtunk, míg találtunk egy templomteret, de a padok mindenhol foglaltak voltak, így a templom egy melléklépcsőjére leülve fogyasztottuk el a nagyon finom pizzát. Még sütött a nap, de már kezdett hűvösödni, a pulóver még elég volt. Visszasétáltunk a rakparton, megnéztük a szemben levő oldalon a Dell Oro palotát, bevásároltunk a közértben egy kis útravalót, nehogy megint úgy járjunk, mint mikor jöttünk, hogy a sok átszállás miatt nem volt időnk vásárolni. 7 óra felé értünk haza.
Nagyon kellemesen elfáradtunk, de sok szépet láttunk.