2016. március 30., szerda

Újra itthon

Mindig azt gondolom, hogy most már egy kicsit nyugisabb napok várnak rám, de nem. mindig is a nyüzsgést szerettem magam körül, talán ezért is mentem óvónőnek, de néha jó lenne egy kicsit megállni és csak úgy szemlélődni, nézni bele a világba.
Persze ezt nem panasz képen mondom, mert az, hogy milyen az életünk elsősorban rajtunk múlik, legalábbis azt hiszem. Az eltelt hónap nagyon sok élménnyel volt tele. Heniék hazajöttek Borkával és együtt lementünk Hévízre, ahová a dédit is vittük magunkkal. Úgy gondoltam, hogy ki tudja meddig lehet még velünk, legalább így együtt lehet az unokákkal na és velünk is. Örömmel jött, bár néha úgy éreztem már kicsit fárasztó volt neki. Heniék két hétig voltak itthon, a két kicsi nagyon jól kijött egymással, de jó is lenne, ha nem laknának ilyen messze.
Ahogy ők hazamentek, mi másnap repültünk Milánóba, onnan Velencébe, majd Mentonba, a francia Riviérára vonatoztunk. Nagyon sok élménnyel telve tértünk haza, de most egy kis szünetre vágyom, itthon szeretnék lenni. De jó lenne már nyugdíjasnak lenni. Úgy érzem, hogy sose jön el az a nap.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése