Ismét eltelt egy kis idő, közben túl vagyunk egy londoni úton, egy gyors esküvőn, Henivel együtt hazajöttünk, sőt ő már vissza is ment. most van tehát időm arra, hogy ránézzek kicsit az eseményekre. Igen, örülök, hogy a lányom férjhez ment, ha előzőleg abban bíztam, hogy talán nem történik meg, mert hogy ugye a fiú arab és hát ki tudja. Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének, így csak bízni tudok abban, hogy jó lesz. Remélem, hogy ez a harmónia ami köztük van sokáig tart és nem lesz semmi baj. Sok boldogságot nekik!