Karácsony után

 Ez a karácsony is elmúlt.

Az első a mama nélkül.  

Most már egyikünk szülei sem élnek, ebből is látszik, hogy mi vettük át az életben az idősek szerepét, még ha ezt nehéz is elfogadni. 

A gyerekek nagyon hamar átlendülnek ezeken a dolgokon, nagyon gyakorlatias kérdéseik vannak, de elfogadják rá az egyszerű válaszokat is. 

-Ki fog ezután dédi levest főzni? Elkértük a receptjét?

 -Hogy viszik ki a temetőbe, aki meghalt?

 -Ezután a dédinek a temetőbe kell vinni az ajándékot?

Így számunkra már csak egy napos ünnep lett a karácsony. 24.-én nálunk együtt ünnepelünk Beáékkal, a többi napon sajnos már nincs hová menni, legfeljebb a temetőbe. 

Heniék idén Jordániába mentek, így még távolabb vannak tőlünk, de remélem hamarosan találkozunk.

Lassan ez az év is véget ér, remélem a következőben több esküvő és kevesebb temetés vár ránk. 

Micike egyből megtalálta a helyét a fa alatt

Készül a töltött káposzta

Visszatérés

 Sok idő eltelt, mióta nem írtam, sok minden is történt. Eltelt a nyár, Heniék itt voltak két hétig, volt öröm és volt bánat is. Voltunk együtt esküvőn az egész család, Bence, az öcsém egyik fia nősült. Sajnos voltunk temetésen is, nem is egyen. Szembesültünk azzal, hogy a mi korosztályunkból egyre többen mennek el, vagyis már mi sem vagyunk fiatalok. 

Anyósom is itt hagyott minket egy rövid betegség után. Szerencsére nem kellett ápolni, ezt kívánta magának. 87 éves volt, eddig aránylag egészségesnek érezte magát, sokat voltunk együtt, de azért minket is és az dédunokákat is megviselte az elvesztése. 

A család viszont legalább most újra összejött a temetéskor, ha máskor már nem is, de ilyenkor 
még találkozunk. 

Velencén továbbra is sok a munka, ma fejeződött be a ház elején az ablak, ajtó csere, most egy időre szünet, téli pihenő, aztán majd tavasszal folytatás következik.

Az ifjú pár

Hőlégballonoztunk is

A soroksári Dunánál

Velence gyerekekkel, munkával, pihenéssel

 Végre nyár van, szünet az iskolában, óvodában, ezért lehet menni Velencére amikor csak akarunk. Persze ez nem így van, de azért igyekszünk minél több időt lent tölteni. Már csütörtök reggel levonatoztunk a fiúkkal. Szerencsére már nagyon önállóak, szeretnek vonatozni és a gyaloglás sem okoz problémát. 

Első nap sátrat építettek a fák alatt és nagyon jókat játszottak minden vita nélkül. Kertészkedtünk is kicsit, Benedek készített egy saját kertet magának, ő már nagyon várja Borkát. A paradicsomok szépen nőnek, csak az eső hiányzik, ezért este locsoltunk, közös erővel.

Másnap lementünk a tóra, szerencsére kevesen voltak és a víz is nagyon jó volt. Végre elfogadható a magassága is. A bekerített részeket nem nagyon értem, nem tudom mi szükség van rá.

Sikerült összerakni az ugrálót is, sokat dolgoztak vele, én főleg az ebédkészítéssel voltam elfoglalva. Jó volt ez a meghosszabbított hétvége, végre együtt voltunk és az idő is szuper volt. 

Vonattal Franciaországban

 Hazaértünk és szerencsére minden nagyon jól sikerült. Vonattal indultunk Ausztrián, Olaszországon keresztül Franciaországba. 4 szállásunk volt a két hét alatt, innen vonatoztunk a különböző városokba. Gyakorlatilag minden nap máshol voltunk, így összesen 14 városban jártunk.

A franciákkal nagyon jó tapasztalataink voltak. Mindenhol kedvesek, udvariasak, segítőkészek. A legtöbb vonatra ingyen jegyet kaptunk, pedig elvileg nekem félárút kellet volna vennem. Nagyon jó a közlekedés, kényelmesek a vonatok, minden rendben volt, mindenhová könnyen el tudtunk jutni, ahová csak akartunk. 

A városok, ahol a szállásaink voltak: Saint Raphael, Montpellier, Carcassone, Bordeaux. A szállásokat a Bookingon foglaltuk, mindegyik jó volt, a szállásadókkal nem is találkoztunk, kódot küldtek, így tudtuk átvenni a kulcsokat.

A városok, ahol jártunk:Cannes, Sain Tropez, Port Grimaud, Marseille, Avignon, Sete, Toulouse, Narbonne, La Roselle, 

Bordeauxból már repülővel mentünk Londonba, ez is sima út volt. Kb. egy hónapot voltunk távol, nagyon fárasztó volt, de annyi élményt gyűjtöttünk, ami egy időre kitart. Most kicsit pihenünk itthon. 

Utazás előtti izgalmak

      Újból utazunk, ráadásul elég hosszú időre. Az utat most is vonattal tesszük meg, legalábbis egy nagy részét. Franciaország nagyon bejött decemberben, de most délre, a tengerhez szeretnénk menni. Talán már jó idő lesz, de legalább szép tavasz, ha nem is várható olyan nagyon meleg. Nagy terveink vannak, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg belőlük.

     Innen repülővel megyünk át Londonba, hogy ott is eltöltsünk egy kis időt Heniékkel. Biztos jól fogjuk érezni magunkat, mert már nagyon hiányoznak, de rengeteg dolgot kell megoldani, ha ilyen hosszú útra indul az ember. 

     Itt van a mama, aki 87 éves és egyre kevésbé lehet magára hagyni. Itt van a cicánk, akit már leköltöztettünk Velencére, de a szomszéd néni, aki szintén elég idős, már nem mindig van lent a telken. Rá mindig rá tudtuk bízni. Itt van a kert, ahol már elültettük a palántákat, minden nagyon szép, de ha nem lesz aki meglocsolja nem is lesz belőle semmi.

    Az itthoni virágaim is gondozásra szorulnának, remélem, hogy bírják majd nélkülem is. Beáékra bízom őket.  Itt vannak ők is, a három gyerekkel, a sokféle programmal, de ügyesek ők, biztos ezt is megoldják.

   Mi pedig már csak a csomagolás gondjával kell, hogy megküzdjünk, ami szintén nem egyszerű, részben a repülő, részben az idő miatt. Dél Franciaországban talán már jó idő van, de London mindig kiszámíthatatlan.

    

Micike a házőrző cica

Megszállták a cseresznyefát

Veszteségek

 Ahogy idősödünk, egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki elmegy a családból, a barátok közül, vagy a munkatársak közül. csak azt vesszük észre, hogy egyre csak fogyunk. Ez természetes folyamat, de azért mégis szomorú. 

Jutka az unokatestvéreim közül az volt, akivel még tartottuk a kapcsolatot.Pont 10 évvel volt idősebb nálam. Pont ennyivel volt bölcsebb is. Sokszor segített és adott jó tanácsot. Sokat beszélgettünk, mikor már nem jártunk egymáshoz, csak a telefon segítségével. Vele mindenről lehetett beszélni. Ilyenkor beszámoltunk a családról, megbeszéltük az élet dolgait és az utóbbi időben már sajnos a betegségekről is sok szó esett. December óta már nem érezte jól magát. Aztán bekerült a kórházba és onnan már nem volt visszaút. Sajnos ma reggel elment ő is.

Nagyon szerette a virágokat és nagyon büszke volt a kertjére. Hiányozni fognak a beszámolói és a fotói a szép virágairól. Búcsúzunk Tőled Jutka!

Szibériai csárdás a József Attila színházban

 Ezt a jegyet kivételesen nem én, hanem az öcsém vette és hívott, hogy menjek el velük. Bevallom, én nem szoktam ebbe a színházba járni, nem is ismerem, hogy miket játszanak itt, de mivel amúgy is ritkán találkozunk, ezért belementem, hogy megnézzük. 

Előtte vacsoráztunk is egy valamikor nagyon jó kis vendéglőben a Pozsonyi kisvendéglőben, de nagyot csalódtam benne. Azon kívül, hogy óriási adagokat hoztak, a brassói nagyon felejthető volt és a többiek sem lelkesedtek. 

Innen trolival mentünk a színházig, mert nagyon hideg szél fújt. Kicsit nosztalgiáztam, hiszen 23 évig itt dolgoztam a környéken, azóta nagyot változott itt minden. Rengeteg új lakás épült, nagyot fejlődött az egész kerület. 

A színházban telt ház volt, kíváncsian vártam az előadást. A csárdáskirálynő történetének a feldolgozása volt, ahogy egy szibériai táborban a hadifoglyok megrendezik a szabadulás reményében. Az ötlet nagyon tetszett és nagyon jó részek is voltak benne, de egy kicsit elhúzták a történetet és a vége is kicsit zavaros volt. Igaz, hogy ez nem az én ízlésem volt ez a darab, de szórakoztató volt és ezekkel a zenékkel nem lehet hibázni. A közönség hálás is volt érte, de azért elgondolkodtam, ha Latabár, vagy Honti Hanna látná mit szólna hozzá? Akkor még jelentett valamit a primadonna szó.

Séta itthon

 Mióta nyugdíjas vagyok felfedeztem hogy mennyi program van a városban is, legtöbbjük ingyenes, csak meg kell ragadni a lehetőségeket. Amíg dolgoztam nem volt ennyi szabadidőm, de addig is figyeltem ezekre a lehetőségekre. 

Már nagyon kíváncsi voltam az új Néprajzi Múzeumra, amit kintről már többször is körbejártunk. Most hét végén pedig lehetőség volt arra is, hogy belülről is megnézhessük, ráadásul ingyen. Csak regisztrálni kellett rá. Sokfelé jártam már a világban, sok szép múzeumot láttam, így állíthatom, hogy ez is megállja a helyét köztük. Kívülről is érdekes, de belül is nagyon jól ki van találva. Még nem működik teljes egészében, de láttuk a terveket egy jövőben nyitó kiállításról és már nagyon várom, hogy élőben is megnézhessük, nem csak virtuálisan, bár az is nagyon érdekes volt.

Hétfőn pedig sikerült megnéznünk az Operaházat, amit még nem láttunk a felújítás óta. Van itt Kispesten egy nyugdíjas csoport, akikkel sok érdekes helyet meglátogattunk már, velük jöttünk ide is. Ez nem volt ingyenes, 3000 forintba került a csoportos jegy, de az egy órás vezetés alatt mindent megtudtunk az épület múltjáról, jelenéről. Nagyon érdekes volt a vezetés és az épület pedig gyönyörű. Sajnos a Milánói Scalát csak kívülről láttuk, gondolom az is nagyon szép, de a Budapesti Operaház is biztosan felveszi vele a versenyt. Most készítették elő a díszleteket a János vitéz előadáshoz, jó lenne látni egyszer az előadást is.

A királyi páholy középen

Gyönyörű faburkolat

A királyi lépcsősor

Gyönyörű csillárok

Erkel és Liszt vigyázza a bejáratot

Egy kis szinház

 A január kicsit sűrűbbre sikerült kulturális programokkal, mint terveztem. A decemberben elmaradt Konc Zsuzsa koncert is most lett megtartva és Kern András születésnapi koncertje is januárban volt.Mindkettő nagyon kiemelkedő esemény volt az életünkben. 

Kern András, mint örökös Víg színházi tag, ott tartotta a születésnapját is. Nagyon színvonalas műsort adtak a zenekarral, közben szórakoztató történeteket mesélt az életéből, a forgatásokról és mivel nagyon jól tud mesélni, azt is nagyon élveztük. A vendégek is mindannyian színvonalas műsort adtak, nem csoda, ha a közönség a végén állva tapsolt, mikor betolták a tortát a 75 gyertyával.

Közben rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt a színházat, rengeteg élmény köt hozzá. Középiskolás koromban az összes menő darabot láttam itt és akkor azok tényleg nagyon jók voltak. Szeretem, hogy mindenhonnan nagyon jól lehet látni, de ha nem, akkor a kivetítőn biztosan jól látható minden.

Külön öröm volt, hogy Presser Gábor is ott volt, mint meglepetés vendég, igaz kicsit beteg volt, kicsit rekedten, de azért énekelt, hiszen ő és a Víg színház már régóta kapcsolatban vannak egymással és mint kiderült Kern Andrásnak is rengeteg számot írt.

 A Konc Zsuzsa koncert itt Kispesten, a KMO -ban volt, de ez semmit nem rontott a színvonalán. nem tudtam, hogy ennyire jó a humora, a hangjáról nem is beszélve. A zenekar is nagyon jó volt, így itt is nagyon jól éreztük magunkat. Kár, hogy mostanában nem lehet hallani, pedig egy intelligens, jó humorú, még mindig friss, fiatalos hangú remek előadó.

Nagy élmény volt mindkét előadás, remélem lesz még ilyenben részünk az idén.

Lázas Szilveszter

   Készültünk a szilveszterre, bár idén nem mentünk sehova, de a gyerekeket vártuk, akik a szomszédokkal töltötték az estét. Egész délelőtt sütöttem, főztem, semmi bajom nem volt. Megérkeztek, megebédeltek, aztán még kicsit beszélgettünk és kezdtem nem jól érezni magam. Ők átmentek, én pedig lefeküdtem, akkor már lázam is volt. Onnan már csak arra emlékszem, hogy integettem nekik, mikor 10 körül hazamentek. A férjem pont így, ő is lázas volt és lefeküdt. Ez volt a mi idei szilveszterünk. 

   Azóta szerencsére már jobban vagyunk, de közben a gyerekek is lebetegedtek, így mindenkin végigment valami gyors vírus. Remélem csak ennyi volt és ez nem fogja meghatározni az évünket, mert már nagyon unom a betegségeket.

   Persze a tűzijátékra azért felébredtem, mert olyan érzés volt, mint ha az ablakon akarna bejönni. Mici cica is elbújt a konyhaszekrény alá, nem sikerült kicsalogatnom. Látványra szép volt, csak kicsit ijesztő.  Itt nálunk mindig nagy durrogtatás van, de most inkább tűzijáték volt.