Megtörtént az oltás, szerdán beoltottak engem is és a férjemet is. Igen, nagy volt bennem a bizonytalanság és a félelem, pedig igazán nem nézem a tévét, de az interneten is hallani mindenfélét. Szinte minden nap mást mondanak. Azt gondolom, hogy akik az oltásokat adják, az orvosok és a segítőik, az össze egészségügyi dolgozó, mindent megtesznek azért, hogy minden simán menjen. Megnyugtatnak, nem kellett egy percet sem várni, időre mentem a rendelőbe, egyből küldtek az orvoshoz, aki türelmesen elbeszélgetett velem, meghallgatta a kérdéseimet, az oltás az egy percig sem tartott és utána is volt lehetőségünk, míg várakoztunk beszélgetni egy doktornővel, aki igyekezett válaszolni a kérdéseinkre. Mindenki tette a dolgát, mindenki kedves és türelmes volt, pedig biztosan nem egyszer kellett elmondaniuk ugyanazokat a válaszokat a kérdéseinkre. Elmondták, hogy mi a teendő panasz esetén, kihez kell fordulni.
Aznap este nem éreztünk semmit. Másnap én elég rosszul voltam. Mivel már voltam beteg, tudom, hogy a tünetek hasonlóak voltak ahhoz. Hőemelkedés, hányinger, étvágytalanság, láz. Rossz közérzet. Mára már szerencsére csak kis gyengeség maradt, remélem ezzel megúszom.
A lényeg, hogy túl vagyunk rajta, most már nincs min töprengeni, megtörtént, remélem hamarosan visszakapunk valamit a régi életünkből is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése