Számomra ez minden évben a legsötétebb hónap. Az ünnepeknek vége, a hétköznapok lassan telnek. Sötét van, főleg, hogy egy szem hó sem esett, nincs kedve az embernek ki se mozdulni és hol van még a tavasz?
Most ez a vírushelyzet még kilátástalanabbá teszi a napokat. Vége lesz valaha? Mikor mehetünk már Velencére? Mikor nyílnak a tulipánok? Mikor utazhatunk? Mikor? Mikor?
Gondolom mindenkit ezek a kérdések foglalkoztatnak és még szerencsések vagyunk, hogy csak ennyi, hiszen most mindenki egészséges a családban, mindenkinek van munkája, akkor miért is panaszkodunk? Sok minden hiányzik a régi életünkből. A múzeumok, a színház, a kirándulások no és az utazás.Marad a nosztalgiázás. A gyerekek szerencsére feldobják a napokat, de azért nekik sem könnyű. Az ő életük is kicsit más mostanában. Nem találkozhatnak a barátaikkal, nem mehetnek oda, ahová szeretnének.
Mi még szerencsések vagyunk, mert itthon még van iskola, óvoda, de Heniék Londonban megint otthon vannak, bezárva. No és az oltás.
 | |||
| Ilyen finomságokkal próbálom feldobni a sötét napokat |
Ezer kérdés, bizonytalanság. Mi lesz? jobb lesz, vagy nem változik semmi. Nehéz ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése