Őszi szünet

Bedőltem én is a hirdetésnek, mint oly sokan, hogy az Állatkertbe az őszi szünetben a gyerekek 200 forintos jeggyel mehetnek és a nyugdíjasok is kedvezményt kapnak. Én még soha nem voltam ilyenkor, nem gondoltam, hogy ez ilyen sok embert megmozgat. Persze az is benne volt, hogy csak hétfőre jósoltak jó időt, ezért mindenki igyekezett ezen a napon menni. Hihetetlen tömeg fogadott, mikor odaértünk, nem sokkal nyitás után.
 Mi a Gundel étteremtől álltunk sorba, kezdetben még türelmesen, hogy egyszer majd csak bejutunk. Sajnos az Állatkert nem volt a helyzet magaslatán, a pénztárak közül csak kettő volt nyitva, aztán 10 -kor megnyitott  még egy és az akkor érkezők sokkal hamarabb bejutottak, mint mi, akik már egy órája álltunk ott.
Ja, és az ügyeskedők, akik simán beálltak valahová, mint ha ez lenne a természetes.
Végül bejutottunk, de az biztos, hogy többet ilyenkor nem megyünk.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, mi nagymamák pedig jól elfáradtunk és történt még egy rossz dolog, hogy a büfénél elhagytuk Benedek hátizsákját. A szomorú az egészben az, hogy egy kis vászon zsák volt, a kis rajzaival, egy Legó újsággal és néhány autóval. Neki nagyon fontos, másnak szinte értéktelen kincsekkel. Nem tudom kinek volt rá ilyen nagyon szüksége, de Benedek nagyon szomorúan ment haza és hiába telefonáltunk vissza, nem lett meg a zsák.