zsuzsa0209: Utazás a föld körül 7 /Turaidák

Riga, Turaidák

Az első éjszaka után a reggelem is nagyon jól indult a rigai hotelben. Mivel a mi fürdőszobánk nem volt túl bizalomgerjesztő, próbáltam átmenni a másik folyosóra, ahol az ajtó kóddal nyílik. Hát persze, hogy nem tudtam kinyitni, de közben meg már becsukódott a mi ajtónk is. Hiába tudtam a kódot, egyiket sem tudtam kinyitni. reggel 6-kor pedig még senki nem jött se ki, se be. Így aztán leültem a lépcsőre a törölközőmmel és vártam, kb. egy órát, mire visszajutottam a szobába.
8 órától volt reggeli, gyorsan megreggeliztünk, aztán indultunk a pályaudvarra. Közben még elnéztünk a piac felé, de az sajnos ma csak később nyitott. Szerencsére az állomás mellett lakunk, így azt nagyon hamar elérjük. Ez a vonat már nem volt annyira szuper, mint a litván vonatok, de az internet itt is nagyon prímán működött, ezért menet közben leveleztünk az otthoniakkal. Így gyorsan eltelt az idő. Ma nagyon meleg lett, hét vége is volt, ezért tele volt a vonat utasokkal. Másfél óra múlva értünk Siguldába, ami egy nagyon szép kisváros. Tiszta, rendezett, sok virággal, parkokkal. Az utcán sehol egy szemét, a dohányosok még a parkban is csak kijelölt helyen dohányozhatnak, de csikket eldobva sehol nem láttunk.
Megkerestük a felvonót, ami 3 és fél perc alatt teszi meg az egy kilométeres távolságot, át a Guaja folyón.Itt egy nagyon izgalmas dolgot láttunk, mert mi ugyan zárt kabinban utaztunk, de vittünk magunkkal két embert a fülkén kívül, akiket fél úton elhagytunk, ők ott lebegtek a folyó fölött és visszafelé visszahozta őket a kabin.
Mi szerencsésen átértünk és elindultunk a hegy teteje felé a Turaida nevű várhoz.
Nagyon meredek lépcsőkön kapaszkodtunk felfelé, szép helyen, de kissé fárasztó utakon. Kicsit föl, kicsit le, aztán megint fölfelé. Egyszer kicsit le is tértünk az útról, de aztán szerencsére visszataláltunk. Elértünk a várhoz, ahol megvettük a belépőket, majd gyorsan el is mentünk kávézni. Ezt megérdemeltük ezért a nehéz kapaszkodóért. Egy nagyon kis hangulatos kávézót találtunk lent a pincében, ahol ettünk, ittunk, kicsit megpihentünk. Így friss erővel indultunk kicsit még följebb, a vár irányába. A vár egy vörös tégla erőd, egyetlen körtoronnyal. Ennyi maradt belőle, miután a villám felgyújtotta a lőporraktárát a XVII. században. A lívek nyelvén, akik először lakták ezt a helyet, turaida azt jelenti, az istenek kertje. A múzeumot végignéztük, Józsi felmászott a toronyba is, én már csak lentről néztem, elég volt a mászásból mára. Szerencsére megtaláltuk a buszt visszafelé, nem hiszem, hogy vissza tudtam volna gyalogolni ugyanazon az úton, amin jöttünk. Busszal nagyon hamar elértük a felvonót, ami hamarosan indult lefelé. Most mi álltunk elől a kabinban, így közelről láttuk a plusz két utast, akiket felszedtünk félúton. Amikor összekapcsolódtunk velük, jó nagyot rántott rajtuk a kötél, a fiú ki is ejtette kezéből a telefonját, ami a fák között landolt. Előbb őket eresztették le egy ágyra, aztán minket is kiengedtek a kabinból. Siettünk, hogy elérjük a vonatot, épp csak annyi időnk maradt, hogy vizet tudjunk venni az útra.
Szerencsénk volt, mert egész nap szép idő volt, mikor a vonatról leszálltunk, már fújt kicsit a szél. Még megnéztük az állomás környékén a látnivalókat, az egyetemet, egy templomot, más nem nagyon volt erre. Ezen az oldalon kicsit több volt a hajléktalan, csavargó, látnivaló sem nagyon akadt.
Az állomáson egy önkiszolgáló éttermet találtunk, ahol nagyon jó céklaleves és tészta volt. Sok ilyen önkiszolgáló étterem van itt a pályaudvarok, buszmegállók környékén.
Egy kis pihenő után még bementünk az óvárosba sétálni, de ez már nem nagyon esett jól, hiába a szép házak, egy idő után már nagyon nem vitt a lábam.
Jó hosszú nap volt ez is.