2018. június 5., kedd

Unokázós

Nagyon nehéz úgy nagymamának lenni, hogy egy országhatár választ el minket egymástól.
Nehéz akkor is, ha napi kapcsolatban vagyunk, de egy kétéves még nem tud telefonálni és az, hogy február óta nem találkoztunk, neki nagyon hosszú idő. Most különösen sokat gondolok rá, mert beteg, skarlátos és ma már ez azért nem olyan veszélyes betegség, mint régen volt, de azért aggódom érte.
 Azért is nagyon nehéz, mert a másik kétéves itt van mellettem, napi kapcsolatban vagyok vele és érzem, hogy milyen fontos ez a kapcsolat. Neki is és nekem is.
Olyan jó lenne, ha mindannyian itt lennének a közelünkben, de ez most így alakult, nincs mit tenni. Ahogy tudunk megyünk és megnézzük Somit is, hogy milyen szép nagy fiú lett, és Borkát, aki már iskolás. Nagyon hiányoznak.

 A majdnem kétévesek.

Somi

Marci



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése