2018. március 9., péntek

Szobafogságban

Elkezdtem fogorvost keresni, ami nem egyszerű dolog, de azt nem is gondoltam, hogy ennyire bonyolult. Végre elhatároztam, hogy megcsináltatom a fogamat, ami azzal jár, hogy a régi hidat le kell szedni. Találtam egy fogorvost is, akit ajánlottak, el is vállat, voltam nála kétszer, de csak estére tudott adni időpontot.
Közben egyik reggelre bedagadt az egész arcom. Hívom az orvost, mondja, hogy ő is beteg, sajnos a héten nem tud fogadni. Nincs mit tenni, maradt a régi maszek, akinél már jártam. Bemegyek, mondják, hogy csak bejelentésre tudnak fogadni, talán este 7-re jöjjek vissza.
Elkeseredésemben elmentem a rendelőbe is. Meg kell mondanom, itt fogadtak a legkedvesebben, egy fiatal doktornő írt fel antibiotikumot, de ő is csak szombaton tudna fogadni. Még csak kedd volt.
Maradt az este 7 óra. Kedvesen fogadtak, csináltak röntgent, megnézték, kaptam időpontot csütörtökre, hogy levegyék a hidat. Le is vették, 33 ezer forintért, plusz a röntgen, meg az első vizsgálat. kicsit elképedtem, de nincs mit tenni.
Mivel húzni is kell és nem vagyok egy egyszerű eset, vérhígítót szedek, ezért a húzást csak szájsebész csinálhatja. Időpont: 19. Ekkor volt nyolcadika.
Végső elkeseredésemben elmentem a Szentkirály utcába, ahol talán holnap kihúzzák a fogamat. Ja, az arcom még mindig be van dagadva, egy hete szedem lassan az antibiotikumot.

No de aztán jön még a pótlás. .........

Így aztán a tavaszt csak az ablakon át élvezem még egy ideig.



1 megjegyzés: