Színházi élmények

Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem az arénában, a Passió előadáson. Nagyon izgatottan vártuk Beával együtt, mert Alföldy Robit szeretjük, mint rendezőt és mint színészt is, de mivel elég megosztó, nem tudtam elképzelni, hogy mit hoz ki ebből a témából és ez hogy fog tetszeni a nagyközönségnek. Már az is meglepő volt, hogy az arénában képzelte el, mikor beléptünk megdöbbentünk a nagy tér és a nagy magasság láttán. Mi ugyanis fent ültünk a kakasülőn.
Már a kezdet izgalmas volt, a színpad közepén egy csatornából bújtak elő a szereplők és pillanatok alatt megtelt a színpad táncoló, futkározó fiatalokkal. Engem leginkább az első, még a 80-as években látott Popfesztivál élményemre emlékeztetett, persze azóta sokkal több látvány és technikai elemmel bővülve.
Látványos, mozgalmas, jó színészeket felvonultató színvonalas előadásnak voltunk tanúi és mivel csak egyszeri, megismételhetetlen alkalom, boldog részesei.
A végén nem csak vastaps volt, de a nézők valahogy nem akartak felállni a helyükről csak ültek a székükben egy darabig. Hazafelé menet mindenkitől csak jókat hallottam az előadásról, ami kicsit meglepett, de egyben boldoggá is tett. ami pedig még jobb, hogy azóta sem hallottam rossz kritikát róla.
Ami azóta történt. A facebookon a MÜPA oldalán volt egy játék, amin engem sorsoltak ki, nyertem két jegyet szombat estére Bach Máté Passió előadására. Így megnézhettem ugyanazt a témát egy 1800-as komolyzenei feldolgozásban is, egy nagyon híres karmester, René Jacobs és a Berlini Academia zenészeinek tolmácsolásában. Ez szintén egy életre szóló élmény volt, a végén a közönség állva tapsolt és ugyanúgy nem akart elmenni, mint az Arénában. Azt hiszem két ilyen felemelő előadás nem mindenkinek jut ki egy héten belül, ezért nagyon nagyon szerencsésnek érzem magam az élményért.