2016. augusztus 6., szombat

Marci első alkalommal Velencén

    Azért, hogy kicsit segítsek Beának, Benedekkel már pénteken lementem Velencére. Már rutinos vonatosok vagyunk, bár még most is mindig megdöbbenek, hogy milyen borzasztó nehéz babakocsival lejutni pl. Kőbánya -Kispesten a vonathoz.
 Hiába vannak a szuper vonatok, de mire oda eljut az ember már megbánja, hogy egyáltalán elindult. Még ha segíteni akarnak is, az sem egyszerű, olyan keskeny és rozoga a lépcső, hogy el sem férünk egymás mellett ketten.
No de valahogy csak lejutottunk és a többi már szuperül ment.

     A telekig eljutni babakocsival sokkalta könnyebb volt, mint a múltkor, mikor majdnem végig cipelnem kellett.

Nagyon jól érzi magát a kertben Benedek, eljátszik a kisautóival, segít, /sete mama/ locsol, pancsol.
Megtörtént az első anya nélküli alvás is, szerencsére nagyon jól sikerült, nekem sikerélmény volt.

     Megérkeztek anyáék is szombaton Marcival, aki azért annyira nem érezte jól magát, sokat sírdogált, de azért nagyokat aludt ő is a kertben a jó levegőn. Vasárnap pedig Benedekkel még a tóban is fürödtünk egyet, ezért hazafelé a kocsiban mindenki nagyot aludt. Kicsit azért én is elfáradtam, de nagyon jó volt velük. A papát pedig lent hagytuk, hogy rakjon egy kis rendet, mert arra már nem volt idő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése