Benedek

 

 

 

 

Mostanában a hét végék és zömében a hétköznapok is Benedek körül zajlanak. Mivel közel lakunk 

egymáshoz, szerencsére tudok segíteni nekik, amikor csak szükségük van rám.

 Nem mondom, hogy nem vagyok néha fáradt, de ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy az én anyukám is mindig jött, legalább egy héten egyszer, főleg mikor betegek voltak a gyerekek. Ilyenkor bevásárolt nekem, mindig hozott valamit, húst, gyümölcsöt, amit éppen tudott. Bizony szükségünk is volt rá, mert akkor költöztünk új lakásba, én Gyesen voltam, úgyhogy pénzünk nem nagyon volt. Pedig biztos ő is fáradt volt, mert munkából jött. Sokszor hét végére is nála hagytam a gyerekeket, hogy el tudjunk menni valahová és mindig örömmel vállalta. Persze a másik nagymama is vigyázott rájuk, ha kellett.

 Nagyon sajnálom, hogy nem találkozhatott a dédunokáival, mert annyira várta őket. Ahányszor csak rájuk nézek mindig ez jut eszembe. És persze nekem is hiányzik, nagyon. Most itt be is fejezem.