Régebben majdnem minden hét végén együtt voltunk. Beáék, mi és a két mama.
Mióta anyukám már nem lehet velünk, azóta ez megszűnt. Én nem nagyon
erőltettem, valahogy nem volt kedvem hozzá. De ma végre újból összejöttünk,
csak egy közös ebédre, amit közös vásárlás előzött meg. Főztünk egy egyszerű
csirkepaprikást, vettünk egy nagy dinnyét és csak jól éreztük magunkat. Jó
volt és már hiányzott.
Délután moziban voltunk, Józsi közelgő szülinapjára kapta a mozijegyet
Beáéktól. Monti Python repülő cirkusza. Nem mondhatom, hogy túl közel áll
hozzám ez a fajta angol humor, de azért azt meg kell mondanom, hogy nem volt
rossz. Megható volt, hogy idős emberek, hetven körül, még meg tudnak tölteni
egy ekkora termet és a közönség szinte állva tapsol nekik.
Én viszont rájöttem, hogy nem bírom a plázákat. Rosszul vagyok a nyüzsgéstől, a
hömpölygő tömegtől. De jó, hogy nem ilyen helyen kell dolgoznom.A képek Velencéről vannak, holnap már ott leszünk újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése