Unokázás

A mai napon, mikor a munkahelyemen végeztem, ahol egész délelőtt kicsi gyerekekkel vagyok, lazítás képen unokáztam. Ez persze egészen más, meg persze nem is kötelező és már nagyon vártam, hogy végre ráérjek. Együtt elmentünk fagyizni, sétáltunk, beszélgettünk. Benedek nem viselkedett valami jól, sokat sírt, de hát még kicsi, ma volt egy hónapos, neki leginkább még csak az anyukájára van szüksége.
Néha elgondolkodom rajta, hogy három helyen dolgozom, mindhárom helyen gyerekekkel vagyok, aztán szabadidőmben unokázok. Nem valami változatos az életem, de hát mit tegyek, ezt szeretem, ehhez értek...talán, valamennyire. Persze nagyon szeretem a szülőket is, hallgatni, tanácsot adni ha kérik, vagy csak figyelni ahogy bánnak a gyerekeikkel. Hiszem, hogy mindenkitől van mit ellesni, megtanulni.
Henivel is állandó telefonkapcsolatban vagyunk, Borkát is figyelemmel tudom követni, csak sajnos nem tudom magamhoz ölelni, de majd pótoljuk.