Unokázás

A mai napon, mikor a munkahelyemen végeztem, ahol egész délelőtt kicsi gyerekekkel vagyok, lazítás képen unokáztam. Ez persze egészen más, meg persze nem is kötelező és már nagyon vártam, hogy végre ráérjek. Együtt elmentünk fagyizni, sétáltunk, beszélgettünk. Benedek nem viselkedett valami jól, sokat sírt, de hát még kicsi, ma volt egy hónapos, neki leginkább még csak az anyukájára van szüksége.
Néha elgondolkodom rajta, hogy három helyen dolgozom, mindhárom helyen gyerekekkel vagyok, aztán szabadidőmben unokázok. Nem valami változatos az életem, de hát mit tegyek, ezt szeretem, ehhez értek...talán, valamennyire. Persze nagyon szeretem a szülőket is, hallgatni, tanácsot adni ha kérik, vagy csak figyelni ahogy bánnak a gyerekeikkel. Hiszem, hogy mindenkitől van mit ellesni, megtanulni.
Henivel is állandó telefonkapcsolatban vagyunk, Borkát is figyelemmel tudom követni, csak sajnos nem tudom magamhoz ölelni, de majd pótoljuk.

kertészkedés

A cicánkat leköltöztettük a telekre, ezért most sűrűbben kell nekünk is lemenni, hogy szegény ne haljon éhen és főleg ne unatkozzon. Ez nem is lenne baj, csak ilyenkor itthon minden szalad, mert hét közben sajnos minden nap este jövök haza, ezért nincs időm semmire. A kert most nagyon szép, az eső is esett, az idő is jó, reméljük így is marad és lesz sok szép paradicsomunk, mint tavaly nyáron. Nagyon szeretek Velencén ébredni, kávézni a teraszon, végignézni reggel a virágokat, hallgatni a madarakat, élvezni a nyugalmat, ami később már nem annyira élvezhető, néhány szomszédnak köszönhetően. Már sikerült le is égnem pénteken. Észre sem vettem, úgy fújt a szél, de a nap mégis nagyon melegen sütött. Jót bicajoztam, nagyon szeretek elszaladni a pékhez, vagy csak úgy felülni rá és menni a házak között és nézni a kerteket. De jó is a nyugdíjasoknak, el tudnám viselni én is.

kedvenceim