Csoda

Megtörtént a csoda. Hazajött Heni és hozta Borkát, akit még csak akkor láttunk, mikor nagyon picike volt és szinte megfogni is alig mertük. Nagyon nagy izgalommal vártuk őket, illetve én egy kicsit- nagyon félve. Nem tudtam ugyanis mit fogok érezni, mikor meglátom őket a repülőtéren. Amikor  anyukám a kórházban betegen feküdt, csak az tartotta benne a lelket, hogy Heniék egyszer csak hazajönnek és láthatja a dédunokáját. Ez a magyar útlevél miatt nagyon sokáig tartott és ő már nem tudta megvárni. Én ezért nem tudtam felhőtlenül örülni.
Persze Borka feledtetett mindent és annyi örömet szerzett ez alatt a kis idő alatt, míg itt voltak, hogy talán kibírjuk, míg legközelebb jönnek. Imádni való kislány. Persze nem panaszkodhatok, mert a gyerekeim is csodálatosak voltak és mindig nagyon boldogok voltunk velük, de egy unoka az más. nincs felelősség, csak az öröm. Boldog vagyok, hogy a lányom ilyen jó anyuka és bízom benne, hogy ő is olyan végtelenül boldog lesz a kicsi lányával, mint mi voltunk velük.