Ezt a jegyet kivételesen nem én, hanem az öcsém vette és hívott, hogy menjek el velük. Bevallom, én nem szoktam ebbe a színházba járni, nem is ismerem, hogy miket játszanak itt, de mivel amúgy is ritkán találkozunk, ezért belementem, hogy megnézzük.
Előtte vacsoráztunk is egy valamikor nagyon jó kis vendéglőben a Pozsonyi kisvendéglőben, de nagyot csalódtam benne. Azon kívül, hogy óriási adagokat hoztak, a brassói nagyon felejthető volt és a többiek sem lelkesedtek.
Innen trolival mentünk a színházig, mert nagyon hideg szél fújt. Kicsit nosztalgiáztam, hiszen 23 évig itt dolgoztam a környéken, azóta nagyot változott itt minden. Rengeteg új lakás épült, nagyot fejlődött az egész kerület.
A színházban telt ház volt, kíváncsian vártam az előadást. A csárdáskirálynő történetének a feldolgozása volt, ahogy egy szibériai táborban a hadifoglyok megrendezik a szabadulás reményében. Az ötlet nagyon tetszett és nagyon jó részek is voltak benne, de egy kicsit elhúzták a történetet és a vége is kicsit zavaros volt. Igaz, hogy ez nem az én ízlésem volt ez a darab, de szórakoztató volt és ezekkel a zenékkel nem lehet hibázni. A közönség hálás is volt érte, de azért elgondolkodtam, ha Latabár, vagy Honti Hanna látná mit szólna hozzá? Akkor még jelentett valamit a primadonna szó.
