Hűvös január

Számomra ez minden évben a legsötétebb hónap. Az ünnepeknek vége, a hétköznapok lassan telnek. Sötét van, főleg, hogy egy szem hó sem esett, nincs kedve az embernek ki se mozdulni és hol van még a tavasz?

 Most ez a vírushelyzet még kilátástalanabbá teszi a napokat. Vége lesz valaha? Mikor mehetünk már Velencére? Mikor nyílnak a tulipánok? Mikor utazhatunk? Mikor? Mikor? 

 Gondolom mindenkit ezek a kérdések foglalkoztatnak és még szerencsések vagyunk, hogy csak ennyi, hiszen most mindenki egészséges a családban, mindenkinek van munkája, akkor miért is panaszkodunk? Sok minden hiányzik a régi életünkből. A múzeumok, a színház, a kirándulások no és az utazás.Marad a nosztalgiázás. A gyerekek szerencsére feldobják a napokat, de azért nekik sem könnyű. Az ő életük is kicsit más mostanában. Nem találkozhatnak a barátaikkal, nem mehetnek oda, ahová szeretnének.

 Mi még szerencsések vagyunk, mert itthon még van iskola, óvoda, de Heniék Londonban megint otthon vannak, bezárva. No és az oltás. 

 

Ilyen finomságokkal próbálom feldobni a sötét napokat

 

 

Ezer kérdés, bizonytalanság. Mi lesz? jobb lesz, vagy nem változik semmi. Nehéz ez így.

Gyerekek

 Vannak napok, mikor délután itt vannak a gyerekek. Most például szülői volt az oviban, ezért Bea áthozta őket, mikor vége lett az óvodának, iskolának. Megebédeltünk, aztán kezdődött az alkotás. Marci nagyon ügyesen rajzolt, házat, bele akváriumot, most éppen az a vágya. Mellette Misi is szépen játszott. Később jött Benedek. Egy darabig meséltünk könyveket nézegettünk, aztán előkerültek a kirakók. Ez nagyon feldobta őket. Benedek egyedül, a két kicsi együtt kirakóztak. Ritka, mikor ilyen nyugodtan játszanak együtt és egymás mellett. Nagyon örültem neki. 

Most nagy kedvenceik a dínók, olyan játékot is találtunk a szekrényben. Az mindig sokkal érdekesebb, ami csak úgy időnként kerül elő a rejtekből. Az újdonság varázsával tud hatni.

 

A gyurma is előkerült

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenki dolgozik

Karácsony, Szilveszter kicsit másképp

 Az ünnepek elmúltak, holnap talán nyit az óvoda, iskola, indul újra az élet. Hogy tovább mi lesz, azt még nem tudjuk, csak remélni lehet, hogy legalább nem rosszabbodik a helyzet.

Már évek óta a szilvesztert együtt töltjük a barátokkal egy csendes kis hotelben, Salgóbányán. Jó ilyenkor elvonulni egy kicsit a szabadba, kicsit kirándulgatni, találkozni a barátokkal, lazítani. Idén ez is máshogy alakult, de legalább együtt voltunk a családdal, a gyerekekkel. Együtt töltöttük a napot, az estét pedig csak a két nagyobb unokával, akik itt maradtak éjszakára. Ők elég hamar elfáradtak, ezért már 8-kor koccintottunk a gyerekpezsgővel, de én azért fent maradtam éjfélig, meg amúgy sem tudtam volna aludni a sok tüzijátéktól. Igaz, hogy petárdázni nem lehetett, de pótolták a tüzijátékkal. 

Londonban megint nagyobb a szigorúság mint itthon, ott az iskola is csak 18.-tól kezdődik. Annyira jó lenne már tudni, hogy mikor lesz ennek vége, vége lesz -e egyáltalán. 

Még karácsony előtt elmentünk fény villamosozni a fiúkkal. Nagyon szép volt a belváros, a Parlement és környéke, a Duna part, a Vár. Szép ez a város, ja és annyi ember volt az utcákon, hogy egyáltalán nem látszott, hogy van valamilyen korlátozás. Ugyanez volt a piacon és a boltokban is. 

Most, hogy vége az ünnepeknek, talán megnyugszanak az emberek is, nem kezdődik a nagy vásárlási láz, talán lesz egy kis pihenés.

Még egy ünnep volt decemberben, Misike 2 éves lett.