2019. február 18., hétfő

Unokázós

Ezen a héten sokszor mentem az oviba Benedekért. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt van a közelemben, tudok érte menni, van időnk választani, hogy hazasétáljunk, vagy busszal menjünk, ahogy ő szeretné. Nem kell rohanni, ha akar botot gyűjthet, nézelődhet, tudok igazodni a tempójához.
mennyire sokszor eszembe jut, hogy ez hogy zajlott, mikor a gyerekeimmel jártunk oviba. Eleve több mint egy óra volt az út oda és mindig rohantunk, vagy munkába, vagy haza. A nagymamák sokat segítettek, de mivel ők is még dolgoztak, ebben nem tudtak segíteni. Utólag is nagyon sajnálom ezért a gyerekeimet. Azért igyekeztünk jól kihasználni az utazással töltött időt is, rengeteget meséltem nekik. talán ezért is szeretnek olvasni most is.
Örülök, hogy az unokáimnak már ennyivel könnyebb és hogy tudok nekik segíteni. Ezért fontos, hogy a nagymamák tudjanak nyugdíjba menni időben, amikor még szükség van rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése