A piac sem volt még nyitva, de szerencsére azért boltot találtunk. Ma ismét vonatra szálltunk, de éppen ellenkező irányba indultunk, mint tegnap. Most a tengerhez tartottunk.
A vonaton megint izgultunk kicsit, mert a jegyünkön Jürmala nem is szerepelt, de szerencsére a kalauz megnézte, intett egyet, aztán tovább is ment. Lassan hozzászoknak a papírunkhoz és mi is az izgalomhoz. Ezek a vonatok a litván vonatokhoz képest elég ócskák, az egész vonaton csak egy wc van, az is a vonat legvégén, az ablakok felfelé nyílnak, nagyon meleg van. Most visszasírjuk a jó kis légkondis litván vonatokat. Amúgy pont ezen az ócska vonaton láttam olyan papírt kitéve, amit a wc deszkára kell tenni, mielőtt ráül az ember.
A tenger itt Rigától kb. olyan távolságra van, mint nekünk Velence és a vonattól rövid sétával megközelíthető. A jürmala szó lettül tengerpartot jelent. Jürmala már régóta Riga szórakozóhelye, XIX: századi fürdőhelyi korszakától az 1930-as években kialakult fénykoráig.
Jürmala nem kimondott város, települések láncolata inkább, keskeny földcsíkon épült, szinte a partszegélyhez szorítja a Lielupe folyó, amely 8 km hosszan folyik a parttal párhuzamosan.
Tiszta öltözők, illemhelyek, zuhanyzók, jól szervezett elsősegélynyújtás, büfék, kávézók.
Sok szép épület van a parton, de sok romos is akad közte. A parton még csak kevesen voltak, mikor megérkeztünk, nem mindenki ilyen korán kelő, mint mi. Kerestünk egy szimpatikus helyet és letelepedtünk. Szépen sütött a nap, kb. 20 fok volt és ha a dűnék közé lefeküdtünk még a szél sem fújt.
Megreggeliztünk a homokbuckák között, közben át is öltöztünk, kezdtek gyülekezni az emberek is.
Kinyitott a büfé is vettünk sört, meg szárított halat, a sör az jó volt.
Egy darabig napoztunk, de a többiek meg is mártóztak a vízben, ami nem volt túl meleg, aztán sétáltunk egyet a parton. Arra indultunk el, amerre sok embert láttunk. Mint kiderült a víz 16 fokos volt, de egyre többen fürödtek benne. Nekem elég volt csak lábbal kipróbálni.
Megtaláltuk a leghíresebb épületet, ami valamikor híres nyaraló volt, most éppen üresen áll, nem használják semmire, pedig fel van újítva. Mikor már nem bírtuk elviselni a meleget, besétáltunk a központba, ahol rengeteg üzlet, kávézó, étterem volt, mint általában az üdülőhelyeken. Végre sikerült vennem három borostyánkövet is, amit majd otthon fogok megcsináltatni, ha már a tengerparton nem találtunk. Mikor már mindent láttunk, visszamentünk még kicsit a partra. Még mindig nem kaptunk kedvet a fürdéshez, inkább kerestünk egy éttermet, ahol megebédeltünk. Nagyon sok ilyen önkiszolgáló étterem van, ami nagyon jó, mert csak rá kell mutatni, hogy mit szeretnénk enni. Végre volt káposzta is, rablóhúst ettem hozzá, Józsi pedig a híres céklalevest kóstolta meg itt is.
Délutánra már az idő is kezdett hűvösebbre fordulni, ezért elindultunk a vonathoz. Pont jött a vonat, így egy óra alatt már Rigában is voltunk. A rigai csodás piac még 5 órakor is nyitva volt. Már kezdtek pakolni, de a söröző még nyitva volt és a virágosok is, akik kötötték a koszorúkat a táncosoknak az esti záró napra. Egyik szebb volt mint a másik, mindegyik élő virágból. Nagyon szép látvány volt, ahogy az utcán mindenhol táncosok voltak, különböző népviseletben, fejükön koszorúval.
Hazamentünk, lepakoltunk, de még lesétáltunk mi is a parkba, mert nyüzsgött az egész város, nem akartuk kihagyni. Sajnos mire leértünk már pakoltak az árusok, a három napos rendezvény a vége felé közeledett. Még sikerült ennünk egy kis helyi sült kolbászt, az egyik helyen láttuk a kivetítőn a megnyitót, amit a stadionból közvetítettek. Ez volt a zárónap és itt már mindenki fellépett.
Későeste volt mire hazaértünk. Összepakoltunk, mert holnap ismét hosszú út áll előttünk, indulunk Kolkára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése