Kirándulás Nohabbal

Nálunk a vonat a mindennapok része. Az unokám lassan már jobban ismeri a mozdonyokat, mint az autókat. van is neki bőven, mindenféle mozdony és "húzó", ahogy ő mondja. Mivel a papa a vasútnál dolgozik, néha van lehetőségünk nosztalgia vonatozásra, vagy a Vasút történeti park meglátogatására, amit mindenkinek tudok ajánlani, akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok.
Most egy különvonattal mentünk Székesfehérvárig, onnan pedig tovább egy ma már nem használt vonalon Lovasberényig. Végig nagyon lassan mentünk, így az ablakon kinézve végig követhettük, ahogy kanyarog a mozdony a sínen, a fotósok fotóztak. nem csak mi tudtunk az eseményről, mert nagyon sokan követték a vonat útját autóval, kerékpárral és minden lehetséges helyen fotózták. Ők az igazi megszállottak, nem is gondoltam, hogy ilyen is van. Lovasberénynél aztán megfordult a mozdony és indultunk vissza. A vonaton utazók többsége nagyon egyszerű emberekből állt, akik csak azért vették meg a jegyet, hogy minél több fotót tudjanak készíteni erről a mozdonyról, ami már csak ilyen kivételes alkalmakkor jön ki a forgalomba. Kivételesen még a mozdonyba is fel lehetett mászni a bátrabbaknak egy -egy megálló alkalmával.
Számunkra is nagy élmény volt ez az utazás, a gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor még ki lehetett hajolni az ablakon és úgy figyelni a tájat, ahogy mentünk a Balaton felé.

A legelvetemültebb fotósok